Amennyiben a károkozó jármű nem rendelkezik biztosítással, a MABISZ jóeséllyel megtéríti a kárunkat. Hogy mi ilyenkor a teendő, arról egy másik cikkünkben olvashat.

Mi most maradjunk a kamera felvételnél,

ami gyakran az egyetlen bizonyíték lehet a károkozó ellen. Azt, hogy kárunk keletkezett, és a kár megtérítéséért ki a felelős, nekünk kell bizonyítanunk. Hogy miért? Engem ért kár, és még én bizonygassam az igazam. Hát igen, ki más? Ki mást érdekelne, hogy a károm megtérül-e vagy sem? Ha tehát azt akarom, hogy a károkozó, vagy a károkozó biztosítója fizessen, akkor bizony nekem kell adut villantanom. A tulajdonos ugyanis minden kárt viselni köteles, amelynek viselésére más nem kötelezhető. Tehát sajnos patt-helyzetben vagyunk, ha valaki betörte az ablakunkat, vagy meghúzta az autónkat, de nem tudjuk ki, mikor és hol. Az persze logikus, hogy mindig a károsultnak kell bizonyítania, hogy a kár mikor, hol és hogyan következett be, illetve, hogy mekkora a pontos kára. De azt is a károsult köteles bizonyítani, hogy a károkozó magatartás, és a kár bekövetkezése közt ok-okozati összefüggés van. Magyarán: azért tört össze az autóm, mert az illető belerongyolt a parkolóban. Cikkünk most nem a kárigény érvényesítésével, hanem kifejezetten a kamerafelvétel, mint bizonyíték, beszerzésével foglalkozik részletesen.

Hogy bizonyítsam ezt, ha nincs szemtanú? Nagy szerencsénk van, ha a parkolóban működik kamerarendszer, és azon látható a károkozás. De itt gyakran falba ütközhetünk. Szedjük össze a leggyakoribb válaszokat, amiket kaphatunk az üzemeltetőtől:

Sajnos a felvételeket csak hatósági megkeresésre adhatjuk ki.
Személyiségi jogi, és adatvédelmi okokból nem adhatjuk ki a felvételeket.
Nem mi kezeljük a kamerafelvételeket, és csak bűncselekmény alapos gyanújával kérhetjük ki.
Nem rögzítjük a felvételeket.

A fentiek közül az első kettő a leggyakoribb, ezért azokkal fogunk részletesebben foglalkozni. Az utolsó kettőnél elintézhetjük annyival, hogy ha nem ő kezeli a felvételt, akkor kérje el a biztonsági cégtől, aki rögzíti azokat. Az egy nagy kamu, hogy csak bűncselekményre utaló gyanú esetén kérheti el. Az szintén lerázós duma, hogy nem rögzítik a felvételeket. Akkor minek fizettek ki milliókat egy kamerarendszer felszerelésére, és működtetésére? Ideje kirúgni a pénzügyest…

Foglalkozzunk két olyan elutasítási indokkal, ami féligazságokon, régi rossz berögződéseken, és kifacsart logikán alapszik. Tehát nagyon veszélyes érvelés, mert a társadalomban jól berögzült, és nehezen (csak a hatályos szabályozást pontosan ismerve) támadható elutasítási okok ezek.

Nem igaz, hogy csak hatósági megkeresésre adható ki a felvétel

Az, hogy a felvételeket csak hatósági megkeresésekre lehet kiadni, egy régi gyakorlatra, és szabályra alapítja az üzemeltető.

A Nemzeti Adatvédelmi és Információsszabadság Hatóság már többször is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az egyik eljárásban a hatóság külön kiemeli, hogy korábban „az élet- és vagyonvédelmi célból telepített kamerarendszerek üzemeltetésére irányadó törvényi szabályozás kizárólag a felvételeknek az érintett kérelmére való – az érintett jogának vagy jogos érdekének igazolása melletti – zárolásáról rendelkezett, és bírósági vagy hatósági megkereséshez kötötte a kamerafelvételeknek vagy azok másolatának kiadását.” De ez ma már nincs így, hiszen azóta a magyar jogszabályi rendelkezéseik is változtak, és megszületett az Uniós adatvédelmi rendelet – a GDPR – is.

A GDPR pedig egyértelműen rendezi ezt a kérdést – amit egyébként a NAIH gyakorlata is megerősített.

A hozzáférési jog – ideértve a másolat kiadásához való jogot – gyakorlására vonatkozó kérelem kizárólag akkor tagadható meg, ha a kérelem megalapozatlan vagy túlzó. További korlátozásokat nem tartalmaz sem a GDPR, sem a magyar törvényi szabályozás.

A Hatóság pedig ennek kapcsán megállapította, hogy az általános adatvédelmi rendelet a másolat kiadásához való jog gyakorlásához nem támaszt többletkövetelményeket, az feltétel nélkül gyakorolható, tehát az érintettnek nem kell igazolnia a másolat kiadásához való jogos érdekét, illetve nem kell indokolnia, hogy mi okból kíván élni ezzel a jogával.

Éppen ezért egy régi gyakorlatra és szabályozásra hivatkozni, már nem jogszerű. A NAIH ugyanis több esetben is megállapította, hogy a másolat kiadásához való jog feltétel nélkül gyakorolható.

Nem igaz, hogy mások személyiségi jogának védelmében nem kiadható a felvétel

Tisztáztuk, hogy adatvédelmi szabályozás szerint ki kell adni az érintettnek a felvételt, ha a kérelme nem nyilvánvalóan megalapozatlan, vagy túlzó. De mi van a felvételen szereplő többi ember személyiségi jogainak védelmével? Nos, erről a felvételt készítőnek kell gondoskodnia. A GDPR ugyanis erre is gondol, és ezt a kötelezettséget az adatkezelőre hárítja. Az adatkezelő az adatkezelés tárgyát képező személyes adatok másolatát az érintett rendelkezésére bocsátja. A másolat igénylésére vonatkozó jog nem érintheti hátrányosan mások jogait és szabadságait.

A dolog könnyedén megoldható, ugyanis a felvételt kezelő látja, mikor történt a káresemény. Éppen ezért elegendő, ha kiadja nekünk azt egy 1-2 percnyi anyagot, amin a káresemény látható, és az azon szereplő többi ember arcát, vagy többi jármű rendszámát kitakarja. Persze ez munkával jár az adatkezelőnek, ezért szeret mások személyes jogaira hivatkozni. Csakhogy ekkor figyelmen kívül hagyja a mi jogos érdekünket, annak érvényesítéséhez való jogunkat, és azt a tényt, hogy a felvételen mi, illetve a mi járművünk is szerepel, tehát érintettként jogosultak vagyunk másolatot kérni.

A fentiekre hivatkozással tehát könnyedén beszerezhetőek a felvételek az adatkezelőtől, és annak birtokában könnyebben tudjuk érvényesíteni jogos kárigényünket, akár a biztosító, akár a MABISZ előtt.