A táppénzzel általánosságban alábbi cikkünk foglalkozik. A karantén alatt minket megillető táppénz kapcsán pedig korábban így írtunk.
Jelen cikkünkben arra keressük a választ, hogy – kifejezetten a világjárvány alatt – mi történik akkor, ha a munkahelyünkön fertőződünk meg? Hogyan tudjuk elérni, hogy foglalkozási megbetegedésként írjanak ki minket táppénzre? Mikor és mivel ír ki bennünket az orvos? Mi a helyzet az egészségügyi dolgozókkal?
Mi számít foglalkozási megbetegedésnek?
A foglalkozási megbetegedés fogalmát az 1997. évi LXXXIII. törvény határozza. Eszerint foglalkozási megbetegedés a munkavégzés, illetve a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett, vagy azt követően megjelenő vagy kialakuló egészségkárosodás, amely a munkavégzéssel kapcsolatos tényezőkre vezethető vissza, vagy a munkavállalónak az optimálistól eltérő igénybevételének a következménye. Amennyiben ez bizonyítást nyer, akkor a munkavállalót a táppénz 100%-a megilleti a keresőképtelenség idejére.
Mikor kapunk 100%-os táppénzt?
A legfontosabb kérdés tehát, amit tisztáznunk kell, hogy milyen esetekben, milyen kóddal állítja ki az orvosunk a táppénzes papírunkat.
Röviden:
- Általában egy megbetegedés esetén 8-as kóddal „ír ki” bennünket a háziorvos, és 60%-os táppénzre leszünk jogosultak. Ezesetben a betegszabadság alatti költségek a munkáltatót terhelik.
- Ha COVID-19 fertőzésünk van, vagy ennek gyanújával közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltást vagy hatósági elkülönítést rendelnek el, és emiatt keresőképtelenné válunk, akkor 7-es kóddal vesz keresőképtelen státuszba az orvos. Ezesetben nem jár 100%-os táppénz, de a munkáltatónak semmilyen költséget nem jelent.
- Ha bizonyíthatóan a munkahelyünkön kaptuk el a fertőzést, akkor 2-es kóddal, foglalkozási megbetegedésként vesznek bennünket keresőképtelen státuszba. Ezesetben 100%-os táppénzt fogunk kapni.
Nem automatikus!
Szintén tisztáznunk kell egy félreértést, miszerint, ha vélhetően – vagy szinte bizonyosan – a munkahelyünkön fertőződtünk meg, akkor automatikusan foglalkozási megbetegedéséként kezelik az esetet. Ez egyáltalán nem igaz. Akkor fogják foglalkozási megbetegedésként kezelni, és akkor kapjuk meg a 100%-os táppénzt, ha a 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet szerinti munkavédelmi hatóság a tényt megállapította. Az eljárást a foglalkozási megbetegedést észlelő orvosnak kell kezdeményeznie. Ebben az eljárásban a munkáltató aktív együttműködésére – gyakorlatilag a foglalkozási megbetegedés elismerésére van szükség. Ugyanis azt, hogy foglalkozási megbetegedésről van szó, a hatóság az orvosi diagnózis, és a munkáltató nyilatkozata alapján állapítja meg.
Ha a munkáltató nem ismeri el a felelősségét, és a hatóság nem tudja azt megállapítani az egyéb bizonyítékok alapján, nem marad más lehetőégünk, mint a peres eljárás. Márpedig gyakorlatban nagyon nehéz azt bizonyítani, hogy kizárólag a munkahelyünkön kaphattunk el egy fertőzést, különösen világjárvány alatt.
Peres eljárásban – szakértő bevonásával – lehet kérni annak megállapítását, hogy a megbetegedés a munkahelyünkön következett be. Ezesetben az elmaradt táppénzt is követelhetjük.
Vélelmezik az aktív egészségügyi dolgozóknál a foglalkozási megbetegedést?
Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, ami alapján vélelmezni kéne egészségügyi dolgozók esetében, hogy a COVID fertőzést munkahelyükön kapták el. Ugyanakkor az Orvosi Kamara tájékoztatása szerint a gyakorlatban azok esetében vélelmezik a foglalkozási megbetegedést, akik aktívan részt vettek a védekezéseben. Ez alapján sem minden aktív egészségügyi dolgozó esetében áll fenn a vélelem, hanem kifejezetten a járvány elleni védekezésben résztvevőket érinti. Ha a gyakorlat és a jogalkotó kommunikációja ebbe az irányba is mutat, azt mégsem jelenthetjük ki, hogy az aktív egészségügyi dolgozó megfertőződése esetén automatikusan 100%-os táppénz jár.
Amennyiben felmerül bennünk a gyanú, hogy a munkahelyünkön fertőződtünk meg, mindenképp jelezzük az orvosunknak, aki megteszi a szükséges lépéseket.