A munkavállaló – bár várt arra, hogy munkáltatója megválik tőle – tovább végezhette munkáját abban az üzemben, ahol több mint tíz éve dolgozott, dacára annak, hogy üzemorvosi minősítését mind rosszabb eredményekkel és mind rövidebb időre kapta meg. Még időben Társaságunkhoz fordult jogi tanácsadásért, ezért tisztában volt azzal, hogy ha ő mond fel, nem jár neki végkielégítés, ha viszont az egészségi állapota miatt – amelyről ő maga nem tehetett – őt bocsátják el, akkor hozzávetőleg féléves fizetésére válik egy összegben jogosulttá. Természetesen e fizetési kötelezettség volt az oka annak is, hogy a munkáltató addig nem is bocsátotta el alkalmazottját, amíg ő véglegesen alkalmatlanná nem vált a munkavégzésre.

Hónapokig tartó, folyamatos jogi konzultáció mellett Társaságunk érdemi közbeavatkozása nélkül támogattuk munkavállaló ügyfelünket, akit várt módon hamarosan munkája ellátására alkalmatlan egészségi állapotúnak minősített a foglalkozás-egészségügyi orvos.

A munkáltató – mivel nem tudott állapotának megfelelő munkakört sem ajánlani – kénytelen volt ügyfelünket elbocsátani, amellyel összefüggésben jogosulttá vált a mintegy féléves fizetésére végkielégítés címén. Az így kapott pénzből anyagi biztonsága fennmaradt, ameddig új, egészségi állapotának megfelelő munkakört talált.