A felvételek azonban nem csak arra szolgálnak, hogy gyűljenek alattuk a megváltoztathatatlan álláspontokat világgá kürtölő kommentek. Kézenfekvőnek tűnik bemutatni őket, ha baleset történik, és a felek nem tudnak egyezségre jutni. Így biztosítók és hatósági/bírósági jogviták esetén jó szolgálatot tehetnek.

Azaz várjunk csak! Egy adott személyről ugyanis csak az előzetes hozzájárulásával készíthetünk felvételeket, ahogyan a további felhasználáshoz, így pl. a közzétételhez is a beleegyezése szükséges. Másfelől a rendszám egy adatvédelmi biztos által közzétett állásfoglalás szerint személyes adatnak minősülhet, így az adatvédelmi törvény rendelkezései vonatkoznak rá. Vagyis bár a fedélzeti kamera, mint eszköz használata – ellenétben pl. Ausztriával, ahol kifejezetten tiltott – önmagában nem tilos, de a felvételek készítése nagy valószínűséggel jogsértő lesz, hiszen nem túl életszerű, hogy a körülöttünk közlekedők beleegyezését megszerezzük hozzá.

A Google Street View adatgyűjtése és a Rezesova-baleset között tehát az teremt összefüggést, hogy hogyan lehet egységes szabályozás alá hozni a közlekedés és utcakép rögzítését, a felvételek felhasználását? Ugyanis a felvételek célja egy társaság gazdasági érdekétől kezdve egy magánszemély eshetőleges jövőbeli balesetének körülményeit feltáró bizonyítékig sok minden lehet.

A közlekedési baleseteket okozó szituációk tisztázására ugyan alkalmasak egyéb eszközök, így szakértői módszerek és a tanúvallomások is. Tanúk azonban nem mindig vannak, ha vannak, sokszor ellentmondásosan emlékeznek. Önmagában az, hogy a tanúk egyes részletekre eltérően emlékeznek, nem jelenti azt, hogy bármelyik is hazudna. A külvilágot szubjektív módon értelmezzük, az emlékeink pedig sokszor csalnak. A szakértői módszer objektívebbnek tűnik, de egyértelműen drágább és időigényes, a fent említett Rezesova ügy tanúsága szerint pedig nem garancia arra, hogy csak egy végeredményt hozhat.

A bírói gyakorlat eddig egységes volt abban, hogy a jogsértő módon, vagyis az azon szereplő személyek hozzájárulása nélkül készített felvételek a peres eljárásokban bizonyítékként felhasználhatóak voltak, bár a képmás sérelmére alapítva a másik félnek lehetősége volt jogi lépéseket tenni.

Az uniós rendelkezések is tartalmazzák azt a kitételt, mely szerint hozzájárulás hiányban is történhet adatkezelés, amennyiben az jogszerű érdekérvényesítéshez szükséges. Ilyen esetben azonban mindig össze kell mérni a felek sokszor egymással ellentétes érdekeit.

2018. január 1. napjától új Polgári Perrendtartás lépett hatályba. Az új törvény a korábbival ellentétben kimondja, hogy jogsértő, és így perben fel nem használható az a bizonyítási eszköz, amely jogsértő módon keletkezett vagy a bíróság elé terjesztése személyiségi jogot sértene. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a fedélzeti kamerák felvételei nem lennének bizonyítékként használhatóak. A törvény azonban kivételesen mégis lehetővé teszi a jogsértő bizonyíték figyelembe vételét, de ehhez a jogsérelem jellegét, mértékét, a bizonyíték tényállás felderítésére gyakorolt hatását és – a szokásos fordulat szerint – az eset összes körülményét mérlegelnie kell a bíróságnak.

Mindez tehát azt jelenti, hogy amíg nincs egységes és kifejezett szabályozás a fedélzeti kamerákra, úgy azok használatával szinte szükségszerűen jogsértést követ el az egyszeri autós. Ez a jogsértés azonban – a képmáshoz fűződő jog és a személyes adatokhoz fűződő jogok sérelme – mindaddig nem érhető tetten, amíg a felvételt az autós nem teszi közzé, vagy nem használja fel valamely eljárásban.

Mit jelent ez? Hogy ameddig nem történik baleset, addig nagy valószínűséggel nem történhet bajunk a felvétel – mégoly jogszerűtlen elkészítése révén sem – hacsak nem tesszük közzé saját döntésünk alapján a felvételeket, és azt nem sérelmezi egy azon szereplő másik személy. Ugyanakkor éppen azokban a helyzetekben, amikor ténylegesen szükség lehet a felvételek bizonyító erejére, csak utólag dől el, hogy felhasználhatjuk-e jogszerűen azokat.

A bírói gyakorlat kialakulásáig persze el lehet gondolkozni azon, hogy a technológia fejlődése ad-e megoldást a bizonytalan kérdésekre. Így pl. az egyes országokban kimutathatóan visszatartó erővel és a közlekedés morálját javító hatással rendelkező fedélzeti kameráknak lesz-e olyan verziója, ahol a felvételekhez való hozzáférés csak szükség esetén vagy például csak a hatóságoknak/bíróságnak lesz biztosított.