Bár az elévülés valóban inkább a nyerő lapok közé tartozik, de egyáltalán nem egy bármikor kijátszható aduász, annak ellenére, hogy sokan ezt képzelik róla. Az elévülésről általánosságban, alábbi cikkünkben írtunk.

Ezúttal vegyünk végig néhány népszerű tévhitet az elévülés kapcsán!

Tévhit: Az elévülés tényét a bíróság (egyéb hatóság) magától észleli

Sem a bíróság, sem a közjegyző, sem egyéb hatóság nem fogja hivatalból vizsgálni, hogy a követelés elévült-e. (Kizárólag munkajogi jogvitákban kötelező hivatalból észlelni az elévülést.) Tehát az elévülést csak akkor veszik figyelembe, ha a kötelezett (eljárástól függően lehet alperes, adós) hivatkozik rá, és az elévülés kifogása megalapozott. Ha nem hivatkozunk rá, a bíróság – akkor is, ha észleli magát a tényt – a jogalap és az összegszerűség bizonyítása esetén a jogosult javára fog ítélni.

Tévhit: az elévülés megszüntet minden követelést, semmi dolgom vele tovább

Az elévülés nem szünteti meg a követelést, pusztán a bírósági igényérvényesítését teszi lehetetlenné. De ennek megakadályozására az elévülést meg kell állapítani, arra pedig ugyebár hivatkozni kell. Tehát eredményes elévülési kifogás esetén nem lehet azt fizetési meghagyásos eljárás, polgári per, vagy bírósági végrehajtás útján érvényesíteni. De mivel a követelés még fennáll, nem jelenti azt, hogy a követeléskezelő törölni köteles minket az adósok közül. Továbbra is felszólíthatnak bennünket a követelés teljesítésére, hiszen a jogi eljáráson kívüli érvényesítését semmi nem tiltja. Szintén nem jelenti az elévülés azt, hogy azonnal lekerülünk a nem jól teljesítő adósókat nyilvántartó KHR listáról (korábban BAR lista).

Tévhit: ha elévült a követelés, visszakövetelhetem, amit eddig kifizettem

Pont abból adódóan, hogy az elévülés nem szünteti meg a követelés jogalapját, teljesen jogszerűen követelhető a kötelezettől a teljesítés. Ebből pedig az is következik, hogy az önkéntes teljesítés esetén nem követelhetjük vissza a már megfizetett összeget. Akkor sem, ha később az elévülést a bíróság megállapította és a további követelést már nem tudják rajtunk bírósági úton behajtani.

Tévhit: Bármikor előrántom az aduászt, és a követelés megszűnik

Megoszlik ebben a kérdésben a jogásztársadalom, de alapvetően elmondható, hogy nem mindig lehet elévülésre hivatkozni. Ha az alapeljárásban (fizetési meghagyás, per) nem hivatkozunk elévülésre, és jogerős határozatot hoztak velünk szemben, akkor már csak a végrehajtási jog elévülésére hivatkozhatunk. Tehát a jogerőre emelkedés után kell eltelnie az elévülési időnek, és így a végrehajtási jognak kell elévülnie. Ezzel ellentétes álláspont, hogy az elévülés nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi kategória, így bármikor hivatkozunk is rá, megszünteti a követelés érvényesíthetőségét.

Tévhit: a fizetési felszólítás mindig megszakítja az elévülést

Ez az állítás csak részben igaz. Az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) szerint a követelés teljesítésére vonatkozó írásbeli felszólítás megszakította az elévülést. De a 2013. évi V. törvény (új Ptk.) már kivette ezt a kategóriát, és csak szűkebb körben sorolja fel az elévülést megszakító cselekményeket. Tehát ha a követelés alapja egy 2014. március 15. -e előtti jogügylet – tehát, ha a szerződés még a régi Ptk. hatálya alatt köttetett – akkor megszakítja az elévülést a fizetési felszólítás. (Feltéve, ha azt a kötelezett bizonyíthatóan átvette, vagy a levél „nem kereste” vagy „átvételt megtagadta” jelzéssel érkezik vissza).

Tévhit: akkor most már semmi nem szakítja meg az elévülést?

Az új Ptk.-ban a fizetési felszólítás már nem rendelkezik elévülést megszakító joghatással, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének ilyen cselekmények. Továbbra is elévülést megszakító hatású a tartozáselismerés, a kötelem közös megegyezéssel történő módosítása, a bírósági igényérvényesítés, ha az eljárásban érdemi határozatot hoztak (ideértve azt is, ha a fizetési meghagyás jogerőre emelkedett). A határozat, vagy fizetési meghagyás jogerőre emelkedése után az elévülést már csak a végrehajtási cselekmények (a követelés behajtására irányuló cselekmények) szakítják meg.