Azt már a cikk elején leszögezzük, hogy teljesíthetetlen igény, hogy minden hangoskodást kizárjunk a városi életünkből. Ugyanakkor vannak bizonyos „visszaesők” e témában is, akik például rendszeresen, fittyet hányva minden szabályra bulikat tartanak a lakásukban, hajnalig „boldogítva” ezzel a környéket. Az ilyen esetekre irányadó a csendháborításra vonatkozó szabályok betartatása.

Általánosságban elmondható, hogy a csendháborítás szabálysértésnek minősül. Ugyanis a szabálysértési törvény külön tényállásként említi azt. Eszerint, aki lakott területen, az ott levő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken, tömegközlekedési eszközön, továbbá természeti és védett természeti területen indokolatlanul zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát, illetve a természeti vagy a védett természeti értéket zavarja, egyértelműen szabálysértést követ el. A szabálysértési törvény előírásai alapján, helyszíni bírság kiszabására is sor kerülhet, melyre akár a közterület felügyelő is hatáskörrel bír.

Egyes önkormányzatok ezen felül külön rendeletben szabályozzák, hogy zajjal járó rendezvények, cselekmények (pl. vidéki településeken fűnyírás, favágás, stb) milyen módon és időtartamon belül tarthatóak. Aki ezen rendeletek szabályait sérti meg, általában közigazgatási bírság megfizetésére köteles. Ennek mértékét szintén a helyi rendeletek határozzák meg. Ilyen szabályokat azonban nemcsak helyi rendeletben, de olykor társasházi szervezeti és működési szabályzatban is megfogalmaznak. Ha a társasházban foglalt szabályokat az ott lakó folyamatosan, visszatérő módon sérti meg, akkor könnyen lehet vele szemben, a helyi jegyző előtt birtokvédelmi eljárást kezdeményezni, vagy a fentiek szerinti szabálysértési eljárás megindítása miatt bejelentést tenni.

A fentiek alapján látható, hogy az együttélés szabályait több jogforrás is szabályozhatja. Azzal is számolni lehet, hogy akár többféle eljárás is kezdeményezhető az érintett személlyel szemben, melynek akár komoly bírság fizetési kötelezettség is lehet a vége.