A nagy öröm közepette azonban némi bosszúságot is okozhat számunkra a főleg háztetőkön felgyülemlett hómennyiség.

Biztos sokan olvasták már a következő feliratot a tél beköszöntével:
"VIGYÁZAT HÓOMLÁS VESZÉLY! Az ebből eredő károkért semminemű felelősséget nem vállalunk!"

Az ehhez hasonló feliratok gyakoriak a belvárosi társasházakon tél idején. A tájékoztatás azt a célt szolgálja, hogy az épületek tulajdonosainak, illetve a társasháznak ne kelljen kártérítést fizetnie a leomló hó miatt az előtte parkoló autókban bekövetkezett károkért. Kérdéses, hogy fűződik-e bármilyen jogkövetkezmény ehhez a figyelmeztetéshez. A bíróság álláspontja szerint igen, de önmagában a felirat kihelyezése még nem jár a felelősség kizárásával.

Az idén télen még egészen biztosan hatályos Polgári Törvénykönyv 352. §-ának (1) bekezdése szerint épület egyes részeinek lehullásából vagy az épület hiányosságaiból másra háramló kárért az épület tulajdonosa felelős. Az épület tulajdonosa csak akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértették meg, és az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Egy konkrét esetben a társasház tetejéről leomló hó az előtte parkoló személygépkocsira esett és kárt okozott az autóban. A gépkocsi tulajdonosa kárának megtérítését követelte a Ptk. 352. § (1) bekezdése alapján, míg a társasház felelősségének fennállását vitatta tekintettel arra, hogy mentesül ugyanezen jogszabályhelynek megfelelően. Az első fokon eljáró bíróság arra az álláspontra jutott, hogy jóllehet, a perbeli épületen megfelelő hófogók kerültek felszerelésre, azok karbantartása folyamatos volt, azonban a horganylemezzel díszített párkányzat illetve a lizénia olyan épületelem, amelyen megállhat a hó, ami onnan lezuhanva okozhatta a perbeli gépjármű sérüléseit. A bíróság szerint az alperes felelősség alóli kimentése akkor lett volna eredményes, ha igazolja, hogy a hóomlásra figyelmeztető táblát helyezett ki, illetve a veszélyeztetett területen való parkolást más módon korlátozta.

Az elsőfokú ítélet nem lett jogerős, mivel az elsőfokon marasztalt társasház fellebbezést terjesztett elő. A fellebbezésben ismételten leszögezték, hogy a hófogók előírás szerint lettek felszerelve karbantartásuk folyamatos volt. Másrészt kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság feltételezésekre alapította döntését, amikor azt állapította meg, hogy a hó a párkányról "eshetett" a gépkocsira.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A fellebbezésről döntő bíróság szerint az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelte a bizonyítékokat, azokból megfelelő jogi következtetésekre jutott. Felperes bizonyította, hogy kára következett be a Ptk. 352. § (1) bekezdésének megfelelően, az alperes felelősség alóli kimentése viszont nem volt eredményes. A hó kétséget kizáróan az alperesi épületről zuhant le. Önmagában a megfelelő hófogók léte és a folyamatos karbantartás az alperes kimentésére nem elegendő, mert az alperes arra is köteles lett volna, hogy az arra közlekedők figyelmét a veszélyre felhívja. Helyesen utalt arra az elsőfokú ítélet, hogy az alperes akkor tanúsította volna az e téren általában elvárható magatartást, ha figyelmeztető táblákat helyez ki, illetve a terület elkerítésével a parkolást fizikailag akadályozza. Az alperes azonban mindezeket az intézkedéseket elmulasztotta.

A kimentéshez az épület tulajdonosának két dolgot kell tudnia egyszerre bizonyítania:
– az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértették meg, és
– az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Látható, hogy a hóomlás veszélyére vonatkozó figyelmeztetés kihelyezésével csak a második feltételnek tesz eleget a ház, hiszen egy megfelelően elhelyezett tájékoztatással a károk megelőzhetők. Az első követelmény már nehezebben vizsgálható, mivel itt azt kellene megítélni, hogy műszaki értelemben megfelelő-e a hó és a jég leesését megakadályozó védelem. Ezt egyrészt nehezen lehet a károsult autó mellől, parkolóból megállapítani, másrészt műszaki szakkérdésnek is számít, vagyis egy laikus nem feltétlenül tud dönteni ebben a kérdésben.

Mindezek miatt tanácsos hóomlásos kár elszenvedésekor minden esetben megkísérelni az igényérvényesítést a házzal szemben, akár bíróság előtt is. Egy ilyen eljárásban a károsultnak két dolgot kell tudnia bizonyítani. Egyrészt azt, hogy a kár az épület egyes részeinek lehullása vagy az épület hiányosságai miatt következett be, másrészt a bekövetkezett károk mértékét. Tanácsos ezért a káresemény helyszínén fényképfelvételeket készíteni mind a gépkocsiról, mind a házról, összeírni a szóba jöhető tanúk nevét és címét, esetleg egyből szólni a ház tulajdonosának, gondnokának és jegyzőkönyvben rögzíteni az eseményeket. A károsult sikeres bizonyítása esetén ugyanis a károkozó csak kimentés esetén menekülhet a kártérítési kötelezettsége alól.