Az öngondoskodás és az unit-linked biztosítás

Egy kéz egy aprópénzt dob egy malacperselybe.

Nyugat-európában és az USA-ban gyakorlatilag már a munkába lépéskor elkezdenek megtakarítást gyűjteni az emberek.

Kialakult kultúrája van a különböző befektetéseknek, amely egyáltalán nem a gazdagok sportja, hanem a mindennapi élethez tarozik. Az állami vagy magánnyugdíjpénztári nyugdíjak mellett az emberek komoly megtakarítást gyűjtenek öregkorukra. Elég csak a Budapesten megforduló számos idős külföldi turistát megfigyelni, ők sem a nyugdíjukból utazzák be egész Európát.Magyarországon az öngondoskodásnak még nincsen kialakult kultúrája – bár szinte minden befektetési forma adott – sokan inkább bankszámlán, vagy akár a párna alatt tartják spórolt pénzüket kitéve azt az inflációnak. A másik hazai gond az, hogy a befektetők nem mindig vannak tisztában az egyes befektetések jellemzőivel.Az egyik elterjedt hazai biztosításforma a unit-linked életbiztosítás, amely ötvözi az életbiztosítást a befektetési alapok előnyeivel. A unit linked életbiztosítás annyit jelent, hogy a szerződő által befizetett díjakat az általa választható befektetési eszközalapokba fekteti a biztosító. Ha a szerződési idő lejár, vagy a biztosított személy meghal, akkor a kifizetendő összeget az eszközalapok értéke határozza meg. A unit linked életbiztosítás az úgynevezett vegyes életbiztosítások körébe tartozik. A vegyes életbiztosításnak a haláleset mellett lejárati ideje is van, azaz nem csak a biztosított személy halálakor fizet a biztosító, hanem a szerződés lejártakor is visszafizeti a felgyülemlett összegeket. A befektetési alapoktól pedig a számos költség különbözteti meg a unit-linked termékeket. A költségek számos fajtáját használják, melyeket a szerződési feltételekben kell meghatározni. Mivel jellemzően eltérő költségekkel dolgoznak az egyes biztosítók, ezért célszerű tájékoztatást kérni a szerződés megkötése előtt a termékbe épített többletköltségekről.Az alábbi költségekre lehet számítani (forrás: PSZÁF):

  • Eladási és vételi árfolyamkülönbség. A biztosítók egy része az eszközalapokban nyilvántartott befektetési egységekre eladási és vételi árfolyamot határoz meg. Úgy tekintik, hogy amikor díjat fizet be, akkor befektetési egységeket ad el az ügyfélnek, amikor pedig a biztosítók szolgáltatására kerül a sor, akkor ők vesznek vissza befektetési egységeket az ügyféltől. Természetesen az eladási árfolyam a magasabb, ami azt jelenti, hogy a biztosítótársaságok – jellemzően 5-6 százaléknyi – részt elvonnak a díjból. Tehát a befektetési egységek értékének (és így a hozam) kiszámításánál ezt a levonást figyelembe kell venni.
  • Levonás a kezdeti költségeknél. További terhet jelent, hogy a biztosítók egyfajta kezdeti költséget is levonnak, elsősorban azért, hogy abból fizessék ki az ügyfél megszerzése miatti terheiket. A kezdeti befizetések egy részét úgynevezett kezdeti egységként tartják nyilván, és azokból az egyéb (felhalmozásinak nevezett) egységektől eltérően költségrészt vonnak le. A rendszerint minden év elején esedékes levonás akár 10 esztendőre is szólhat, és mértéke a kezdeti befektetési egységek 5 százalékát is elérheti. Előfordulhat, hogy ezen költségtípus helyett alapnyitási díj, alapkezelési vagy tőkegyűjtési költség elnevezéssel hasonló mértékű, a díjbefizetések százalékában számított jutalékot vonnak le.
  • Adminisztrációs költség. Harmadsorban még fix összegű – általában havi 100-400 forintnyi – adminisztrációs vagy kezelési költség is felszámításra kerül. E költség mértéke évről-évre jellemzően az infláció függvényében változhat.
  • Alapváltási díj. Egyes biztosítók már az első alkalommal, mások viszont csak a második vagy harmadik alkalom után számítanak fel külön díjat akkor, ha az ügyfél át akarja rendezni befektetésének összetételét, azaz váltani akar a kínált eszközalapok között. Néhány biztosító e módosításokért is fix, esetenként 400-1500 forint közötti díjat számít fel, mások viszont az áthelyezett összeg 2,5-3 ezreléknyi részét kérik el (ám általában itt is 2000-3000 forintban maximálják ezt a költséget).
  • Biztosítási kockázati díj. Az ügyfélterhek mellé még hozzá kell számítani a biztosítási kockázat fejében felszámított költséget is. Ennek mértéke elsősorban a szerződés egyedi jellemzőitől – elsősorban a szerződő nemétől, életkorától, a halálesetre szóló fedezet mellé kért kiegészítő biztosításoktól – függ. Mint említettük, a biztosítók által az egyes eszközalapokra megadott éves bruttó hozamot a kockázati díj levonása előtt számítják ki. Még inkább körülményessé teszi a levonás pontos mértékének megismerését, hogy a kiegészítő biztosítások díja általában fix, míg a halálesetre szólóé "mozgó": mértéke az eszközalapokban lévő összes egység aktuális értékétől függ.

Az unit linked életbiztosítás egy hosszú távú befektetés, ami egyrészt azt jelenti, hogy érdemes valóban több mint 10 évre kötni, másrészt csak a futamidő második felében várhatóak eredmények. Az ügyfelek számára ez utóbbi jelenti igazán a gondot, mivel az első pár évben drámaian csökken a befektetett összeg. Ilyenkor sokan kiszállnak, pedig a nyereség az utolsó években várható, a futamidő vége előtt pedig csak a töredékét kapja vissza az ügyfél a befektetett összegből.