Miből eredt a baj?
Ügyfelünk egy szombati napon pultos feladatokat látott el. Ezen a napon a bolt 15 óráig volt nyitva. Aznap az üzlet ajtaját Ügyfelünk egyik kollégája zárta be. A zárás közben Ügyfelünk a pultból összeszedte a péksüteményeket egy zacskóba, és a pultot kitakarította. A péksütemények összeszedését követően Ügyfelünk az üzlettérből elindult hátra a raktártér irányába, ahol összetalálkozott egyik kollégájával, aki szintén eladó volt a boltban. Ügyfelünk ekkor a kezében lévő összeszedett pékárut tartalmazó zacskóból kivett egy pogácsát, amelyet elfogyasztott, és abból kollegáját is megkínálta. A már a raktár irányából az üzlettér irányába tartó, az üzletet időközben bezáró kolléga rákérdezett, hogy mit csinál Ügyfelünk. Ő erre azt válaszolta, hogy a pultból összeszedett pogácsából fogyasztott. Ezután az éppen megjelenő kolléga felhívta az üzlet vezetőjét, aki az üzletbe érkezett, és az eseményről jegyzőkönyvet vett fel. A jegyzőkönyvben rögzítésre került, hogy Ügyfelünk és kollégája térítés nélkül fogyasztottak a helyben sütött sajtos pogácsából, amely nem volt lemérve és ellenérték sem lett kifizetve. Ezen tényeket elismerés nyugtázásával Ügyfelünk is aláírta.
Ügyfelünk munkaviszonyát ez után a munkáltató azonnali hatállyal megszüntette. A felmondást a munkáltató az alábbiakkal indokolta:
Ügyfelünk munkahelyén a frissen sütött pékáruból saját felhasználásra eltulajdonított terméket, melyet ott a helyszínen el is fogyasztott. Ezen cselekedetét tanúk jelenlétében felvett jegyzőkönyvben írásban aláírásával elismerte. Ügyfelünk a munkahelyén tanúsított magatartásával és cselekedetével megsértette a Kollektív Szerződés egyes pontjait, mely szerint a munkavállaló a munkaszerződése teljesítése során köteles tisztességesen eljárni a munkáltató jogos érdekeinek figyelembevétele mellett. Ügyfelünk több mint 30 éves munkaviszonnyal és kereskedelmi tapasztalattal rendelkezik, mely alapján Ügyfelünknek tudnia kellett, hogy az értékesítésre kerülő termékekből engedély és ellenérték kifizetése nélkül a kereskedelmi egységben tilos fogyasztani. Mivel cselekedetét a munkáltató sérelmére követte el, illetve azzal kárt okozott a munkáltatónak, ezért döntöttek a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetéséről a hatályos Kollektív Szerződés vonatkozó pontja alapján. A munkáltató a döntésnél súlyosbító körülményként értékelte Ügyfelünk több mint 30 éves kereskedelmi múltját, illetve a gondatlan magatartását, amely a munkáltató állítása szerint a további foglalkoztatást lehetetlenné teszi.
Mi történt az után?
Ügyfelünk a felmondás kézhezvétele után Társaságunkhoz fordult, ugyanis rendkívül méltánytalannak találta a kialakult helyzetet, azt, hogy kb. 30 év után elbocsátják munkahelyéről azonnali hatállyal azért, mert egy darab pogácsát elfogyasztott az amúgy leselejtezésre váró és kidobásra ítélet árukészletből. Ügyfelünk képviseletében keresetet nyújtottunk be az illetékes bíróságra.
Mire alapítottuk a keresetet?
Keresetünkben jeleztük, hogy a pogácsákat munkáltató már nem tudta értékesíteni, így azokat a többi terméktől elkülönítve tartották abból a célból, hogy azt később hulladékként kezeljék. A hasonló jellegű sajtos pogácsa piaci ára 1.590,- Ft/kg, 1 db 24 gramm, ez alapján az Ügyfelünk által elfogyasztott sajtos pogácsa értéke 38,16 Ft összegnek volt megfeleltethető. A munkáltatónál kialakult gyakorlat szerint ezeket a termékeket egy órával a zárás előtt már féláron árusítják, így az eset során elfogyasztott sajtos pogácsa értéke 19,08 Ft. Álláspontunk szerint a felmondás jogellenes volt, ugyanis az nem teljesíti a Munka Törvénykönyve által támasztott okszerűség követelményét. Az okszerűség követelménye megköveteli ugyanis az azonnali hatályú felmondást közlő féltől, vagyis jelen esetben a munkáltatótól, hogy indokolása kellően komoly és meggyőző legyen. Ez azt jelenti, hogy alá kell támasztani a munkaviszony rendeltetésvesztését, és ezáltal a munkaviszony megszüntetésének szükségességét. Álláspontunk szerint ezen okszerűségi követelmény jelen esetben nem valósul meg, mivel egy 31 éves munkaviszonyt, amely során a Ügyfelünket hűségdíjjal is jutalmazták, 1 db hulladéknak szánt, 19,08 Ft értékű sajtos pogácsa elfogyasztása okán nem lehet azonnali hatállyal megszüntetni. Másképpen fogalmazva az ezen okra alapított azonnali hatályú felmondás alapján nem lehet olyan okszerű következtetést levonni, amely indok miatt nincs szükség Ügyfelünk munkájára. Álláspontunk szerint továbbá a munkáltató által előadott indok nem minősül komoly és meggyőző oknak, amely miatt a felek között a munkaviszonyt azonnali hatállyal meg kellett szüntetni.
Mire hivatkozott a munkáltató?
Az eljárás során a munkáltató arra hivatkozott, hogy Ügyfelünknek a megmaradt készlet tekintetében a munkáltató készletvezetési utasítása szerint kellett volna eljárnia. A munkáltató hivatkozott arra is, hogy az üzletben a perbeli esemény elkövetelésekor a pénztár még működött, ezért nem lett volna akadálya annak, hogy Ügyfelünk szabályosan, az előírásoknak megfelelően a megenni kívánt pogácsát megvásárolja. A munkáltató álláspontja szerint jelen ügyben nem az a döntő, hogy a felperes 1 db vagy 1 tálca pogácsát evett meg, hanem azon szigorú szabály, hogy az alperesnél csak a termék kifizetése után lehetett volna bármennyi terméket is elfogyasztani. Mindezek és egyéb érvek alapján a munkáltató álláspontja szerint a munkavállaló magatartása a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette. A munkáltató kifejtette továbbá, hogy perbeli esetben közömbös a kár mértéke, az a lényeges, hogy Ügyfelünk az előírásokat megszegve fogyasztott a boltban, holott 30 éves munkaviszonnyal tudnia kellett a szabályszerű eljárást, azaz azt, hogy először ki kell fizetni a terméket, és csak utána fogyaszthatja el. A munkáltató vitatta azt, hogy a felperesi cselekmény nem lett volna olyan súlyú, amely nem adott volna okot különös tekintettel egy régóta ott dolgozó munkavállalótól az azonnali hatályú felmondásra.
Miként döntött a bíróság első fokon?
Minden bizonnyal mostanára a kedves olvasóban is kialakult egy kép arról, hogy ez az egész ügy milyen „komoly” indokokon alapszik. Röviden összefoglalva tehát maga az ügy arról szól, hogy egy darab (egyébként selejtezésre szánt) sajtos pogácsa engedély nélküli elfogyasztása megalapozza-e a munkáltató azonnali hatályú felmondását. Másik szemszögből szemlélve ugyanakkor úgy is tekinthetünk az ügyre, mint ami arra ad választ, hogy munkáltatóként meddig vagyunk „kötelesek” eltűrni a munkavállaló kisebb stiklijeit, esetleg lopásait?
Nos, a válasz ezekre a kérdésekre egyáltalán nem egyértelmű.
Az elsőfokú bíróság ugyanis kimondta, hogy álláspontja szerint a munkáltató azonnali hatályú felmondása megalapozott, így Ügyfelünk keresetét elutasította. Indoklása szerint nincs annak jelentősége, hogy Ügyfelünk pontosan mennyi és milyen értékű pogácsát fogyasztott el, ugyanis a munkáltatóm által közölt felmondási indok akkor is valósnak minősül, ha az abban foglalt releváns tények a valósággal megegyezőek. A bíróság álláspontja szerint perbeli esetben releváns tény az volt, hogy Ügyfelünk a munkáltató árukészletében lévő, azaz az ő tulajdonát képező pogácsából annak kifizetése, azaz megtérítése nélkül fogyasztott, mely tényt Ügyfelünk sosem vitatott.
Végezetül az elsőfokú bíróság álláspontja szerint Ügyfelünk által elkövetett cselekmény olyan, amely tőle az adott helyzetben nem volt elvárható, tehát az sérti az elvárhatóság zsinórmértékét, különös tekintettel a 31 éves perbeli eladói munkakörben töltött munkavégzést figyelembe véve.
A másodfokú bíróság azonban nem értett egyet az elsőfokú bíróság döntésével, illetve annak indokaival. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanis a felmondás okának okszerűnek kell lennie. Az okszerűség azt jelenti, hogy a valós oknak okozati összefüggésben kell állnia a munkajogviszony rendeltetésének az elvesztésével, vagyis a felmondás okának okszerűen alá kell támasztania a munkavállaló munkaviszonyának munkáltató részéről történő megszüntetését. A másodfokú bíróság álláspontja szerint Ügyfelünk által elkövetett kötelezettségszegés nem olyan jelentős mértékű, amely okszerűen a legsúlyosabb jogkövetkezmény, a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését vonná maga után.
A fentiekre tekintettel tehát a másodfokon eljárt bíróság kimondta, hogy a munkáltató azonnali hatályú felmondása jogellenes volt. Ennek következményeként az elsőfokon eljárt bíróságot új eljárásra utasította, ahol már az eljáró bíróság is megállapította, hogy a munkáltató jogellenesen járt el, így marasztalta is a munkáltatót a végkielégítés, illetve felmondási időre járó bér megfizetésére.
A tanulság
Úgy gondolom, a fenti történetnek van egyfajta tanulsága a munkavállalókra nézve is. Ez pedig az, hogy nem mindig és minden körülmények között a munkáltatóknak van igaza. Persze, a fenti történetet lehet úgy nézni, hogy végeredményben a munkavállaló „lopott” a munkáltatótól, viszont az „ördög a részletekben rejlik”. A munkahelyen kialakult szokásokat, illetve az életszerűséget szerencsére nem mindig írja felül a jogszabály szigorú szövegezése. Éppen ezért érdemes a jog területén járatos szakértőhöz fordulni, amennyiben bármilyen jogi problémánk merül fel.