Bár az elmúlt évtizedben sokat változott a munkaerőpiac és a munkavállalók hiánya miatt nagyobb eszköztárral operálnak a munkavállalók a körülmények meghatározása szempontjából, az interjú során mégis inkább a munkavállaló kerül „felkérdezésre”.

Ha a munkáltató pusztán arra lenne kíváncsi, hogy a munkavállaló milyen szakmai kompetenciákkal rendelkezik, akkor elég lenne az önéletrajz és pár korábbi munka megküldése referencia-anyagként.

Egy jól működő szervezethez azonban elengedhetetlen, hogy a munkavállalók kompatibilisek legyenek a cég arculatával, célkitűzéseivel és nem utolsó sorban, a többi munkavállalóval. Ezért a munkáltatók manapság nagy hangsúlyt fektetnek az állásinterjúkra, nem ritkán pszichológiai tesztekkel vizsgáztatva a jelentkezőket.

Tekintsük át az állásinterjúkkal összefüggésben leggyakrabban felmerülő kérdéseket jogi szempontból

Állásinterjú – Magánéletben való vájkálás

Ez még mindig a slágerprobléma, amit sajnos a munkáltatók nagyon nehezen tudnak levetkőzni magukról.

-Van gyermeke? És szeretne? Mikor szeretne? Van párja? Házas? Nem házas?? Miért nem? Talán meleg?

Nevetségesen hangzanak a fenti kérdések, mivel általában ezeknek nem sok közük van az elvégzendő munkához. Az indiszkrét munkáltatók a legtöbb esetben azzal szokták magyarázni ezeket a kérdéseket, hogy nyilván adózási szempontból fontos a bérszámfejtésnek. Az adózási és egyéb állami juttatásokkal összefüggő kérdésekről, azonban bőven elég, ha az állásinterjú után egyezkedik a két fél, amikor már biztos, hogy az adott munkavállalóra esett a választás.

Mi a valódi ok?

Általában az, hogy a munkáltató meg akarja tudni, hogy mekkora eséllyel kell majd otthon maradni a beteg gyerekkel, lehet-e terhelni a munkavállalót túlórával vagy oda kell érnie az óvodába fél ötre a gyerekért. A szexuális irányultságra vonatkozó kérdéseket pedig inkább nem minősíteném.

Amikor egy munkáltató azt állítja, hogy az általam előbb leírtak fontos szempontok egy munkavállaló felvétele során, arra azt tudom mondani, hogy nyilván a munkáltatói szempontból fontos, viszont ha ezek alapján dönt, akkor valószínűleg a döntés maga diszkriminatív lesz, mert kizárja a munkavállalók sorából a kisgyermekes vagy épp egyedülálló szülőket.

Mit tehetünk?

Az állásinterjú nem bírósági meghallgatás, tehát bármelyik kérdésre mondhatjuk azt, hogy erre nem szeretnénk válaszolni.  Nyilván ezzel azt kockáztatjuk, hogy esetleg a készségesebben válaszoló munkavállalót választja a cég. Azt utóbb szinte lehetetlen bizonyítani, hogy a munkavállalók közötti kiválasztás oka mi volt, emiatt álláspontom szerint nem érdemes lépéseket tenni.

Másrészről, -ismételve magamat- az állásinterjú nem bírósági meghallgatás, ezért nem vagyunk kötelesek igazat sem mondani.

Állásinterjú – Teszt feladatok

Általában a nagyobb szakmai ismereteket igénylő pozíciók betöltéséhez a munkáltatók többkörös interjúkat tartanak, amelyek során a személyes benyomás mellett, számos feladatot végeztetnek el a leendő munkavállalókkal.

Ennek során nem ritka, hogy teszteket töltetnek ki velük vagy fordítási anyagokat adnak, hogy felmérjék a munkavállaló kompetenciáit.

Több olyan megkeresés is érkezett azonban az utóbbi időben, hogy egyes munkáltatók olyan komplex feladatok elvégzését, kvázi tanulmányok elkészítését várják a munkavállalóktól állásinterjú címén, amelyeket elkészítése a piacon jelentős összegekbe kerülne.

Ennek során, ha a munkavállalót mégsem választják ki az adott pozícióra, az általa leadott munkát felhasználják a cég működésével összefüggésben.

Ennek körében a kérdésekhez hasonlóan, szintén a munkavállaló dönt, hogy mi az a feladat, amelyet még nyugodt szívvel elvégez egy állásinterjú során. Nyilván azt is ki lehet kötni, hogy az általa leadott munka, amennyiben nem veszik fel, akkor nem felhasználható és erről lehet nyilatkoztatni a munkáltatót is.

Önmagában már az egy intő jel lehet, ha a leadott munkák későbbi felhasználásával összefüggésben, a munkaáltató nem hajlandó nyilatkozni.

Próbanap

Szintén nagy kedvenc, amikor a munkáltató meg szeretné nézni, hogyan boldogul a munkavállalója élesben és nem mellesleg be akarja mutatni a munkáltatónál lévő folyamatokat. Ilyenkor a munkavállalók egy előre megbeszélt napon már úgy dolgoznak a munkahelyen, mint a rendes, munkaviszonyban álló munkavállalók, csak éppen általában pénzt nem kapnak érte.

A Munka Törvénykönyve nem ismeri a „próbanap” fogalmát, valaki vagy munkaviszonyban áll vagy nem. Ha a munkáltató ilyenkor kap egy munkaügyi ellenőrzést, akkor nem tárhatja szét a kezét, hogy a pultban álló, munkaszerződés, bejelentés és munkabér nélküli személy, aki nagyban pakolja a pogácsákat, mégis milyen minőségében tevékenykedik.

Egyebekben pedig senki nem köteles ingyen munkát végezni.

Teljesen másik eset az, ha a munkáltató a leendő munkavállalót, egy óra alatt körbevezeti a munkahelyen, hogy a munkavállaló lássa mi lenne a feladat és felelősebb döntést tudjon hozni a munka elvállalásával összefüggésben. Érezzük, hogy ez jelentősen eltér attól, amikor egy tizenkét órás műszakot várnak el, a még jogviszonyban sem álló munkavállalótól.

Bár mint a cikkünk elején is említettük az állásinterjúk során általában a munkáltató az, aki diktálja a feltételeket, ne felejtsük el, hogy mindig lehet nemet mondani. Fontos, hogy a munkavállalók az állásinterjúk során fel tudják mérni, hogy egy munkaviszony során kihez köteleződnek el. Az a munkáltató, aki már az elején nem tiszteli a magánéletünket és elvárja, hogy ingyen dolgozzunk neki, attól vélhetően a jövőben sem várható el más hozzáállás. Ilyen helyre pedig nem is baj, ha nem hívják vissza az embert.

A próbaidővel kapcsolatban itt olvashat részletesebben.