És akkor mi a megoldás? Csendben nyelünk egyet, és elszomorodunk? Vagy visszaköveteljük az ajándékot? Egyáltalán lehet ajándékot visszakövetelni? És ha igen milyen esetben?  Mi van akkor, ha odaígértünk egy ajándékot, de közben meggondoltuk magunkat?

Előre szögezzünk le valamit, ami nagyon fontos! Pusztán azért, mert az ajándékozó meggondolta magát, vagy csak mert mégis szeretné azt a dolgot megtartani, nem követelheti vissza az ajándékot, és nem tagadhatja meg a már beígért ajándék átadását.

Mi is pontosan az ajándékozás? Jogilag mikor keletkezik kötelezettsége a feleknek?

A Ptk. úgy fogalmaz, hogy amennyiben van ajándékozási szerződés, akkor az ajándékozó dolog tulajdonjogának ingyenes átruházására, a megajándékozott a dolog átvételére köteles. Ugyanakkor ez nem teljesen az, amire köznapi értelemben gondolni szoktunk.

Ha viszek ajándékba az apósomnak egy üveg bort, és út közben úgy döntök, hogy a hangulat javítása érdekében mégis én magam fogyasztom el, akkor jogszabályt sértek? Ha nem vezetek ivás közben, akkor nem. Hiszen nem kötöttünk ajándékozási szerződést. A várakozás, hogy karácsonykor szokás egymásnak ajándékkal kedveskedni, még nem keletkeztet kötelezettséget.

De akkor miért írja a Ptk. azt, hogy az ajándékozó köteles átadni az ajándékot. Sőt a megajándékozott köteles elfogadni azt. Ha valaki akar nekem adni egy rózsaszín egyszarvúról egy háromméteres szobrot, köteles vagyok elfogadni? Pláne, ha már van a gyűjteményemben ilyen darab, és nem kell még egy felesleges?

Nem véletlenül írja a Ptk. azt, hogy ajándékozási szerződés alapján. A szerződés ugyanis kötelmet keletkeztet a felek közt. Egy ajándékozási szerződés esetén nem arról van szó, hogy kaptam egy ronda sálat egy távoli rokontól, amit erőltetett mosollyal átveszek, és a szekrény mélyére suvasztok. Hanem arról, hogy az ajándékozó felajánlott valamit, aminek a tulajdonjogát át akarja rám ruházni, és én kifejeztem, hogy nekem arra tulajdoni igényem van, és elfogadom. Itt már van egy megállapodás a felek közt, hogy az ajándékozó megválik a dologtól, míg a megajándékozott birtokba akarja venni azt, és rendelkezni akar fölötte. Gyakorlatilag ez történik szóban, másodpercek alatt akkor is, amikor megajándékozzuk egymást egy szószos tállal karácsonykor.

Az ajándékozás tehát a tulajdon átruházásának egy ingyenes módja. Visszterhes tulajdonátruházási mód a csere vagy az adásvétel.

Ajándék visszakövetelés

A fentiekből is érezhetjük, hogy a jog által szabályozott ajándékozás, akár írásbeli szerződés, akár szóbeli megállapodás alapján került rá sor, egy komoly jogügylet, hiszen tulajdonjog átruházása történik. Éppen ezért komoly, évekig tartó, elmérgesedő jogvitát is okozhat, ha valaki az ajándékozáskor kötött megállapodást vissza akarja csinálni.

Ha még az ajándék átadása előtt gondolja meg magát az ajándékozó, akkor a megajándékozott akár bírósági úton is követelheti az ajándék birtokbaadását. Csak nagyon szűk körben dönthet úgy az ajándékozó, hogy megtagadja a teljesítést. Akkor, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után saját körülményeiben vagy a megajándékozotthoz fűződő viszonyában olyan lényeges változás állott be, hogy a szerződés teljesítése tőle nem várható el.

Tehát lehet, hogy az ajándékozónak a saját anyagi helyzetében, egészségi állapotában, olyan kedvezőtlen változás következett be, amiért nem tudja átadni az ajándékot. De az is lehet, hogy a megajándékozottal olyan módon megromlott a kapcsolata, hogy nem várható el az ajándék átadása. Pl. egy házastársnak ígért ajándék után derül ki egy félrelépés, ami után érthető módon nem elvárható, hogy az ajándékozó átadja az ígért ajándékot.

Ha már átadta az ajándékot az ajándékozó, akkor az alábbi okokból követelheti vissza azt:

Leginkább elképzelhető eset, ha a szerződéskötés után bekövetkezett változások miatt létfenntartása érdekében szüksége van az ajándékra, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti.

Tehát nem elég, hogy az ajándékozó létfenntartása indokolja, hanem a megajándékozottat sem hozhatja olyan helyzetbe, hogy az ajándék visszakövetelése miatt a létfenntartása veszélybe kerüljön. Van megoldás arra az esetre, ha az ajándékozó létfenntartása veszélybe kerül, és a megajándékozott sem akar pórul járni. A megajándékozott nem köteles az ajándék visszaadására, ha az ajándékozó létfenntartását járadék vagy természetbeni tartás útján megfelelően biztosítja.

Tipikus példa, ha ingatlant ajándékoztak, majd később az ajándékozó elszegényedik, és a megajándékozott lakhatását veszélyeztetné, ha az ajándékot visszaszolgáltatná. Szülő és gyermek közt képzelhető el leginkább, hogy a gyermek lakhatását biztosító ingatlan ajándékozása történik. Ezesetben a szülő elszegényedése esetén még a szülő tartási igénye is szerepet játszhat. Ugyanis a gyermek (ajándékozás nélkül is) köteles a szülő tartásáról gondoskodni, ha rászorul.

Szintén van helye az ajándék visszakövetelésének, ha a megajándékozott vagy vele együtt élő hozzátartozója (tipikusan a házastársa, gyermeke) az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el. Ez is logikus.

Van még egy elég érdekes visszakövetelési ok, ha a szerződő felek számára a szerződéskötéskor ismert olyan feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékozó az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és e nélkül az ajándékozásra nem került volna sor.

Erre tipikus példa, ha a házastársunk, vagy élettársunk gyermekének ajándékozunk, akit közösen nevelünk, és később az életközösségnek vége szakad. Ilyenkor az ajándékozóról feltételezhető, hogy ő erre a szerelmi kapcsolatra alapozta azt, hogy segíti partnere gyermekét (pl. egy autóval, ingatlannal) de akkor az volt a feltevés, hogy ez a kapcsolat fennmarad. Nyilvánvalóan nem ok az ajándék visszakövetelésére, ha házastársunkkal közös, azaz saját gyermekünknek ajándékoztunk, és a házasság tönkrement.

A szokásos mértékű ajándék visszakövetelésének nincs helye. Ajándék visszakövetelése iránt indított perben a bíró vizsgálni fogja, hogy a felek anyagi helyzete, és a köztük lévő személyes viszony alapján milyen összegű lehet ez a szokásos mérték. Pl. ha a felek rendszeresen közösen mentek luxusnyaralásokra, évente többször, amit mindig az egyik fél fizetett, és ez számukra (anyagi helyzetükből adódóan) természetes dolog volt, akkor egy ilyen nyaralás árát nem követelheti vissza az a fél, aki a nyaralást fizette. Adott esetben akkor sem, ha a nyaralás milliós összegekbe került.

Ha a kapcsolat során a felek rendszeresen ajándékoztak egymásnak többmilliós ékszereket, órákat, ruhákat, akkor ez olyannak fog minősülni, mintha egy szokásos karácsonyi, névnapi, szülinapi ajándékot követelnénk vissza. Erre nem lesz mód. Ha ez a felek közt nem volt szokásos, akkor igenis visszakövetelhető egy nagyobb értékű ékszer, óra, vagy nyaralás ára is, ha azt a kapcsolat tartósságára tekintettel adta egyik fél a másiknak.

Ilyen alapon követelhető vissza a jegyajándék is.

Ajándék visszakövetelése esetén nem csak az ajándékot, hanem a helyébe lépett értéket is követelhetjük. Tehát ha az ajándékot a megajándékozott már eladta, akkor az érte kapott pénzt is visszakövetelhetjük.

Összefoglalva: jól gondoljuk meg, mielőtt nagyobb ajándékot adunk valakinek, mert visszakövetelni azt, utólag nagyon nehéz lesz.