A tízezer forintos SMS története

Több olyan esettel találkoztunk már, hogy a gyanútlan felhasználó úgy rendelt meg egy drága telefonos szolgáltatást, hogy azt nem is szerette volna.

Egy-egy félrevezető SMS akár tízezer forintba is kerülhet a gyanútlan fogyasztónak. A szolgáltatók azonban az üzletszabályzat mögé bújnak. Vajon mi a jogi háttere az ilyen ügyeknek, kit véd a törvény?

Kétfajta emeltdíjas SMS-szolgáltatás létezik. Az egyikben az ügyfél az általa küldött szöveges üzenettel a fizet szolgáltatásért. Itt közvetlenül az ügyfél váltja ki a díjfizetést, és nem érheti váratlanul a díjfizetés sem. Az ilyen szolgáltatásokkal kapcsolatosan érdemi ügyfélpanaszok is ritkán születnek, azok is inkább a nem megfelelő díjtájékoztatás, vagy az elégtelen szolgáltatás miatt.

Az előzőnél jóval veszélyesebb, amikor az ügyfél az általa küldött szöveges üzenettel csak aktiválja a szolgáltatást és az emelt díjat a kapott SMS-ek után kell fizetni. Ez a konstrukció magában hordozza az aránytalanul magas számlákat, hiszen minél több üzenetet küld a szolgáltató, annál magasabb díjra tarthat igényt. Ezeket az emelt díjas szolgáltatásokat egyébként – a Nemzeti Hírközlési Hatóság kezdeményezése alapján – csak akkor lehet igénybe venni, ha a tulajdonos előzetesen engedélyezte azt egyedi előfizetési szerződésén.

Tapasztalatunk szerint ez a rendelkezés nem védi megfelelően az ügyfeleket, mert az engedély megadása általánosságban történik: az egyes szolgáltatásokat az ügyfél a figyelemfelkeltő hirdetések alapján választja ki, ezek pedig nem mindig fedik a valóságot. A szabályok szerint a tartalom-, vagy telefonszolgáltató minden esetben köteles a hívó fél által fizetendő díj mértékét a hívószámmal együtt nyilvánosságra hozni, és azt is közölni, ha a kapott üzenetek után terheli díjfizetés az ügyfelet.

Ezek az információk gyakran sikkadnak el a hirdetésekben, azaz nem mindenki van tisztában azzal, hogy a neki küldött üzenetért bizony borsos díjjal terhelhetik majd meg a telefonszámláját. Le kell szögezni, hogy erkölcsileg a „címzett fizet”-típusú üzenetek felvetnek bizonyos aggályokat, ám az kétségtelen, hogy a jelenlegi jogszabálykörnyezet lehetőséget biztosít erre a gyakorlatra.

Az emelt díjas szolgáltatók legtöbbször nem a nagy mobilszolgáltatók, hanem azokkal szerződéses kapcsolatban álló független cégek, hirdetéseik pedig a fiatalabb korosztályt célozzák meg. A számlát természeteses a mobilszolgáltató bocsájtja ki és hajtja be a saját jutaléka fejében. A legtöbb ügyfél panaszával a szolgáltató felé fordul, akik könnyedén háríthatják el a felelősséget arra hivatkozva, hogy az ügyfél az emelt díjas szolgáltatást nem tőlük vette igénybe, ők csak kiszámlázzák az ügyfél számlaforgalmát. A rendszer ugyanaz, mint minden mobiltelefonos vásárlásnál: a tartalomszolgáltató és az ügyfél között szerződés jön létre, a szolgáltató teljesíti a vállalt szolgáltatását, ennek díját pedig az ügyfél mobilszámlájára terheli. A mobilszolgáltató így a szolgáltatás tartalmáért nem felel. Az ügyfélnek kell bizonyítania, hogy a számlával ellentétben a szolgáltatást nem vette igénybe (ez gyakorlatilag lehetetlen), vagy a szolgáltatás hirdetése félrevezető volt.

Első lépésként a szolgáltató felé kell panasszal fordulni, majd ennek eredménytelensége esetén a Nemzeti Hírközlési Hatóságot érdemes felkeresni, akik jogosultak kivizsgálni a panaszt. Amennyiben be lehet bizonyítani, hogy a hirdetés megtévesztő volt, akkor a szolgáltató nem követelheti a díjat az ügyféltől. A legjobb megoldás ebben az esetben mégis az, hogy nem engedélyezzük az emelt díjas szolgáltatást előfizetésünkben, hiszen automatikusan ilyen szöveges üzenetet senki sem kaphat.