A fenti jogesetben a felperes ingatlanának közvetlen szomszédságában egy rádiótechnikai torony és konténer létesült. Az állomásra használatbavételi engedélyt is kaptak a tulajdonosok, az elektronikus hírszerzésről szóló törvény pedig biztosította a jogot, hogy antennaszerkezet vagy torony az adott célból és feltételekkel létesíthető.

Értékcsökkenés az ingatlanban

A felperes arra hivatkozott, hogy a telephely létesítésével az ingatlana értéke csökkent, és ezért kártérítéssel tartozik neki a szomszéd tulajdonos. Ebbe a körbe tartozik az is, hogy a testi és lelki egészsége aránytalanul kedvezőtlen hatásnak van kitéve azáltal, hogy egy nagyteljesítményű technikai szerkezet tevékenységét köteles tartósan eltűrni.

Az ügy a másodfokú polgári eljáráson kívül egészen az Alkotmánybíróságig elért, illetve a Kúria is hozott elvi álláspontot az eset kapcsán. Utóbbi kifejezetten kiemelte, hogy az üdülő- és lakóingatlanok közvetlen közelében épített átjátszó tornyok túlmutatnak az ésszerű tűrési határon, a szomszédokkal szembeni szükségtelen zavarás tényállása megvalósul. A zavarás következtében pedig az érintett félnek jár a vagyoni kompenzáció.

A telephely elbontása nem megoldás?

Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha ez egy tartós állapotot eredményez, miért nem kötelezi a bíróság a létesítmény elbontására a tulajdonost? A bíróság és az Alkotmánybíróság is a tulajdonhoz való alapjogból indult ki. Vizsgálták a szükségtelen zavarás mint birtoksértő helyzet fennállását, és csak másodlagosan volt szerepe annak, hogy egyébként az egészséghez való joga is sérülhet a felperesnek.

A tulajdonjog jogi funkciójának kapcsán jutott a jogalkalmazó arra az álláspontra, hogy vizsgálni kell a szükségességet és az arányosságot mindkét fél jogának gyakorlása során. A létesítmény tulajdonosa hatósági engedély és jogszabály alapján építhet antennatornyot, ezen jog áll szemben az ingatlan-tulajdonosnak a tulajdonhoz való jogával. Mivel a beruházás jelentős költséggel jár, az antenna-építmény lebontása szükségtelen és aránytalan lenne, ekként döntött a bíróság. Hozzátették, önmagában az a tény, hogy az átjátszó toronyhoz szükséges hatósági engedélyt megadták, még nem zárja ki a jogellenes joggyakorlás megállapíthatóságát.

A jogsérelem terjedelme

A fenti kártérítési per nem volt egyedi, az elmúlt években több bírósági határozat is rendelkezett a szükségtelen zavarás, tűrési határt meghaladó jellegéről azon az alapon, hogy fém mobil-átjátszó tornyot telepítenek az ingatlan közvetlen szomszédságában. A szükségtelen zavarás bekövetkezhet kilátáselvonás, beárnyékolás, intimitás-vesztés, zajhatás, félelem és ellenérzés az egészségügyi kihatásoktól által, de annak révén is, hogy az adott környezetbe nem illő tájidegen létesítmény látványához kell alkalmazkodnia az érintettnek.

Nem változtat ezen a tényen az, hogy az üzemeltető egy hasznos és a társadalom által igényelt kommunikációs szolgáltatást nyújt, közérdekű tevékenységet fejt ki.

Mentesülhet az üzemeltető?

Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a hírközlési szolgáltatásnak közcélja van, a közérdek azonban önmagában még nem igazolja a jogszerűséget. A szükségtelen zavarás jogellenes magatartás, ami megalapozza a kártérítési felelősséget. Mint minden kártérítési esetben, itt is fennáll a mentesülési lehetősége a mobil-átjátszó üzemeltetőjének akkor, ha bizonyítani tudja: az antennatorony létesítésére kizárólag az adott helyen volt objektív lehetőség, az építés módja és a műszaki megoldások kiépítése csak az adott helyen volt arányosan kivitelezhető.

A károkozást a felperesnek kell bebizonyítania, a területi adottságok és a műszaki kivitelezési lehetőségek mérése pedig szakkérdésnek minősülnek a jog szempontjából. Szintén szakértői álláspontot eredményez annak megállapítása, hogy mekkora a tűrési határ, a szükségtelen zavarás milyen mértékű, illetve hogy az ingatlan értéke mennyivel csökken amiatt, hogy a szomszédban hívatlanul egy mobiltelefon-átjátszó telephelyet létesítenek.