A munkavállaló nagy részben kiszolgáltatott a munkáltató számára. Ugyanakkor jelentősége van azoknak a törvényi előírásoknak, melyeket a munkáltatóknak is be kell tartaniuk a munkavállalóval szemben. Ez vonatkozik arra az esetre is, amikor a munkavállaló szándékosan vagy véletlenül kárt okoz a munkáltatónak.
Elsődleges, hogy a munkáltatónak kell azt bizonyítania, hogy a munkavállaló a munkavégzésével összefüggésben számára kárt okozott és hogy nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható lett volna. Tehát a törvény megkövetel egy általános elvárhatósági szintet a munkavállalótól, azaz a felelőssége – néhány kivételtől eltekintve – nem objektív.
A munkavállaló helytállása alapvetően attól függ, hogy a kárt gondatlanul okozta, vagy szándékosan, illetve súlyosan gondatlanul. Ennek a kártérítés mértéke tekintetében van jelentősége.
Gondatlan károkozás esetén – kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – legfeljebb 4 havi távolléti díjának megfelelő mértékű kártérítést köteles fizetni. Itt jelentősége van annak, hogyha a kár alacsonyabb összeget tesz ki, mint a 47 havi távolléti díj, akkor a munkavállaló természetesen csak az adott kár összegéig kötelezhető a megtérítésre.
A munkavállaló szándékos, vagy súlyosan gondatlan károkozása esetén, teljes kártérítéssel tartozik a munkáltató irányába.
Ha azonban olyan körülmény miatt következett be a kár, mely az elvárható gondosság ellenére sem volt kiküszöbölhető, akkor a munkavállaló mentesül fog a megtérítés alól.
Ugyanakkor vannak olyan munkakörök, ahol a munkavállaló vétkességre tekintet nélkül felelős az esetleges hiányért. Ilyen a megőrzési, vagy a leltári felelősség. Mindkét esetben a törvény részletesen meghatározza azokat a követelményeket, amelyek ehhez a speciális felelősséghez szükségesek. Így elengedhetetlen részük az írásbeli megállapodás, valamint a folyamatos ellenőrzés, nyilvántartás is.
A tapasztalataink alapján, a munkáltatók egyre gyakrabban – az esetleges munkavállalói károk megtérítésének zálogaként – úgynevezett munkavállalói biztosítékot kérnek. Ez teljesen jogszerű, amennyiben a törvényi garanciák teljesülnek.
Munkavállalói biztosíték kizárólag a felek írásbeli megállapodása alapján adható, ha a munkavállaló munkaköre ellátása során más munkavállalótól vagy személytől pénzt, más értéket vesz át, vagy ad át a részükre vagy ezt közvetlenül ellenőrzi.
A biztosíték összege nem lehet korlátlan, így legfeljebb az érintett munkavállaló egy havi alapbérének összegét teheti ki. Ezt az összeget ugyanakkor tipikusan letéti számlára teljesíti a munkavállaló. Abban az esetben, pedig ha a munkavállaló munkaköre a fenti feltételektől eltérővé módosul, vagy a munkaviszonya megszűnik, úgy a munkáltató kamatokkal növelt összegben köteles a munkavállaló részére a biztosíték összegét visszafizetni.