A rendelet
Az Európai Uniós tagállamok viszonyában a fenti kérdéseket az Európai Parlament és a Tanács 650/2012/EU rendelete (2012. július 4.) az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről (a továbbiakban: Rendelet) rendezi. A Rendelet új alapokra helyezte az öröklési igények más uniós államokban történő érvényesítésének a rendjét. A Rendelet – Dánia, Egyesült Királyság és Írország kivételével – valamennyi EU tagállamban, így Magyarországon is közvetlenül alkalmazandó. Ez utóbbi azt jelenti, hogy hazai jogszabályt, törvényt nem kell hozni annak érdekében, hogy a Rendeletben foglalt szabályok érvényesüljenek.
A Rendelet célja, hogy az örökösöknek ne kelljen külön eljárást indítani minden olyan uniós államban, ahol az örökhagyó után hagyatéki vagyon maradt. A Rendelet alapján ugyanis egy hagyatéki eljárásban lehet átadni az örökhagyó teljes vagyonát függetlenül attól, hogy azok melyik uniós tagállamban találhatóak meg. A hagyatéki eljárás során hozott határozatot pedig minden részes tagállamban elfogadják, ahol az örökhagyónak vagyona fellelhető.
A joghatóság
A Rendelet részletesen rendezi azt a kérdést, hogy amennyiben az örökhagyó nem az állampolgársága szerinti tagállamban élt, hanem valamelyik másik tagállamban, akkor melyik ország hatóságai lesznek jogosultak eljárni a hagyatéki eljárás során.
A Rendelet értelmében főszabály szerint annak a tagállamnak a bíróságai, hatóságai rendelkeznek joghatósággal az öröklés egészében történő határozathozatalra, amelynek a területén az örökhagyó szokásos tartózkodási helye elhalálozásának időpontjában volt. Az örökhagyó állampolgársága, vagy éppen a hagyatékban fellelhető vagyontárgyak fekvésének a helye ezen esetben nem releváns, azt nem kell figyelembe venni.
A fenti főszabály szerint tehát a joghatóság szempontjából az számít, hogy az örökhagyó hol, melyik tagállamban élt életvitelszerűen a halálát közvetlenül megelőzően. Önmagában az a tény, hogy az örökhagyónak a halálakor egy adott helyen bejelentett, nyilvántartott lakcíme volt, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az a hely tekintendő a szokásos tartózkodási helyének.
Az alkalmazandó jog
A Rendelet természetesen arra a kérdésre is választ ad, hogy a hagyatéki eljárást melyik tagállam jogszabályai alapján kell lefolytatni, melyik ország jogszabályai alapján kell átadni az örökséget. A főszabály ebben az esetben ugyanaz, mint a joghatóság esetében: öröklés egészére alkalmazandó jog annak az államnak a joga, amelynek a területén az örökhagyó szokásos tartózkodási helye elhalálozásának időpontjában volt.
A választás lehetősége
A Rendelet lehetőséget ad ugyanakkor arra is, hogy az örökhagyó még életében döntsön a joghatóság, illetve alkalmazandó jog kérdésében. Végrendeletben ugyanis az örökhagyó pontosan meghatározhatja azt, hogy mely tagállam jogszabályai alapján, mely tagállam hatósági járjanak el a hagyatéki eljárás során. Ennek korlátja, hogy csak olyan tagállam jogrendszere, illetve hatóságai választhatóak, amely tagállam állampolgárságával az örökhagyó rendelkezik. Egy Németországban lakó magyar állampolgár tehát választhatja azt, hogy a hagyatéki eljárást magyar közjegyző előtt, a magyar jogszabályok szerint folytassák le, jogválasztás hiányában azonban a német hatóságok járnak el a német jogszabályok alapján.
Tekintettel arra, hogy minden tagállam eltérően határozza meg az öröklésre irányadó szabályokat, így minden külföldön élő magyar állampolgárnak érdemes tájékozódnia arról, hogy lakóhelye szerinti tagállamban milyen jogszabályok irányadóak. Ezek után pedig érdemes átgondolni, hogy a magyar, avagy szokásos tartózkodási hely szerinti jogszabályok szerint kívánjuk részesíteni örököseinket hagyatékunkból.