A hagyaték bonyolult sorsa

A köztudatban számos öröklési jogi fogalom és konstrukció meglehetősen tisztázatlan, ami az egyébként pszichésen is megterhelő időszakban további fáradságot, bizonytalanságot eredményez az örökösök oldalán. Az alábbiakban néhány tévhit eloszlatásával igyekszünk tiszta vizet önteni a pohárba.

„Végrendelkezni kizárólag ügyvéd vagy közjegyző előtt lehet”

Szerencsére ilyen szigorú követelményt nem támaszt a jogszabály: az örökhagyó saját kezűleg írt és aláírt végrendelete megfelelő kifejezése a végakaratnak. Fontos azonban, hogy saját kezű írásként csak a tényleges kézírás értelmezhető: ha az örökhagyó például begépeli a végintézkedést, tanúk aláírása is elengedhetetlen az érvényességhez! Természetesen mód van arra, hogy közjegyzői iratként letétbe helyezzük a végrendeletet, vagy kifejezetten előtte tegyük meg a nyilatkozatot, azonban ez nem kötelező.

„A hagyatéki tárgyaláson lemondhatunk az örökségről”

Ebben az esetben egyszerű fogalmi zavarról van szó: amit a köznyelv lemondás alatt ért, az öröklési jog szabályai szerint valójában az örökség visszautasítása. A törvény értelmében ugyanis a lemondás a majdani örökös és az örökhagyó közt létrejött szerződésen alapulhat (tehát még az örökhagyó életében történik), míg a visszautasítás az örökség megnyílása után lehetséges, tehát akkor, ha az örökhagyó márt elhunyt. Fontos, hogy nem lehet kizárólag egyes vagyontárgyak (vagy éppen terhek tekintetében) esetében élni a visszautasítással, csakis az örökség egészére vonatkozóan – kivételt képeznek ez alól a mezőgazdasági termelés célját szolgáló földek és a hozzájuk tartozó felszerelési, berendezési tárgyak, eszközök.

„Kizárás az örökségből, vagy éppen kitagadás – egyre megy”

Korántsem! Amennyiben az örökhagyó ki kívánja zárni az öröklésből azt a hozzátartozót, aki törvényes örököse lehetne, ezen nyilatkozatát nem kell megindokolnia, s a kizárt személy kötelesrészre jogosult lesz. Ezzel szemben a kitagadást indokolni szükséges (ennek alapjául szolgálhat például érdemtelenség, erkölcstelen életmód, bűncselekmény elkövetése az örökhagyó sérelmére), s a kitagadott személy kötelesrészre sem válik jogosulttá.

„Már az élettárs is örökölhet”

Természetesen, amennyiben az örökhagyó így rendelkezik végakaratában – a törvényes öröklés rendje szerint azonban kizárólag a leszármazók és felmenők, illetőleg a házastárs minősül örökösnek! Végrendelet hiányában tehát az élettárs nem tartozik a törvényes örökösök körébe, nem örököl tehát akként, mint a házastárs.

Bejegyzés adatai

dr. Heinrich Renáta fényképe

Szerző: dr. Heinrich Renáta

jogi előadó

Diplomáját 2016-ban szerezte meg az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, majd rövid ügyvédjelölti pályafutás után októberben a D.A.S. Jogvédelmi Biztosító Zrt-nél helyezkedett el. Szívügye elsősorban a munka- és szociális jog, emellett érdeklődik a peren kívüli alternatív vitarendezés és a kommunikáció iránt is. Célja, hogy a jogi tudást közérthetően és életszerűen oszthassa meg másokkal, és minden relációban a gyengébb felet segíthesse.

Jogi problémája van?
Ilyen és hasonló esetekben is segít a D.A.S.

Kérjen
visszahívást!

A cikk utolsó frissítésének időpontja: ( 1 hónapja )

Előfordulhat, hogy a jogi háttér vagy a piaci helyzet megváltozása miatt a cikkben közölt információk már nem időszerűek. Az információk pontosságáért és hasznosságáért mindent megteszünk, de tartalmukért és felhasználásukért következményeiért felelősséget nem vállalunk.

Aktuális információkért vegye fel velünk a kapcsolatot!