Az általános rendelkezések

Azt nagyjából mindenki tudja, hogy ha valaki jogellenesen kárt okoz, akkor azt köteles a károsult részére megtéríteni. Ez a kártérítési igények általános főszabálya. Azonban vannak speciális, azaz különleges esetek is, amikor részletesebb szabályok irányadóak. Ilyen eset az is, amikor gyermekek okoznak kárt. Nyilvánvaló, hogy egy vétőképtelen gyermek saját maga nem állhat helyt, az általa okozott kárért. Erre nyújtanak megoldást a Polgári Törvénykönyv idevonatkozó szabályai.

A gyermekek által okozott károk és azokra vonatkozó szabályok

A gyermekek által okozott károk megtérítéséről a Polgári Törvénykönyv rendelkezik. A törvény alapvetően megkülönböztet két csoportot. Mégpedig a vétőképes és vétőképtelen személyek csoportját.

Ennek azért van jelentősége, mivel lehetséges hogy ugyanolyan korú gyermek közül az egyik vétőképesnek, a másik mégis vétőképtelennek minősül. Tehát alapvetően nem az életkor határozza meg ezt, hanem az, hogy az adott, konkrét helyzetben a gyermek felismerhette-e a károkozó magatartásának következményeit vagy sem? Nyilvánvaló azonban, hogy a kétéves és a tízéves gyermek nem rendelkezik ugyanazzal a gondolkodásmóddal, tehát egy kétévestől nem várható el ugyanaz, mint egy nála sokkal idősebb tízéves gyermektől. A vétőképesség vizsgálata nagyon nehéz kérdés, és a bíróságok is egy komoly bizonyítási eljárás lefolytatását követően adnak erre, egyedi választ.

Ha a gyermek vétőképtelen

Ha a fenti szempontok alapján az állapítható meg, hogy a gyermek vétőképtelen volt az adott szituációban, akkor helyette a kártérítési igény megtérítésért az felel, aki a gondozójának minősül. Ez a személy pedig nem feltétlenül a szülő vagy a nagyszülő, hanem olyan személy is lehet, akinek a gyermek éppen abban a helyzetben a felügyelete alá tartozik (például iskola, óvoda, vagy babysitter, stb).

A gondozó személyének felelőssége abból a feltételezésből indul ki, hogy a károkozás is azért következhetett be, mert a felügyelete során nem járt el teljeskörűen, esetleg nem figyelt eléggé, stb. Tehát ebből az következik, hogy a gondozó ebben az esetben valójában a saját kötelezettségének elmulasztásáért felel.

Ugyanakkor a gondozó mentesül a felelősség alól, amennyiben bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása során nem terheli őt felróhatóság.

Ha a gyermek vétőképes

Ha a gyermek vétőképes, tehát bizonyítható, hogy felismerte a károkozó magatartásának a következményét (például szándékosan bebobta az ablakot kővel), akkor formailag ő az, aki felel a magatartásáért. A gondozó, például szülő akkor felel a gyermekkel egyetemlegesen, ha bizonyítható, hogy például a gyermek által elkövetett és kárt okozó bűncselekmény esetében kifejezetten kimutatható, hogy a gyermek magatartása súlyos nevelési hibára vezethető vissza.

Általában azonban az az életszerű, hogy a szülők állják a kártérítést, vagy rendelkeznek olyan biztosítási szerződéssel – például lakásbiztosítási szerződés keretében – melynek létezik felelősségbiztosítási módozata. Ez utóbbi térítést nyújthat akár a szülők, akár a gyermekek által okozott károk vonatkozásában.