Amikor a végrendeletet tanúk írják alá, a tanú a rá jellemző, szokásos módon írja alá az iratot. A gond abból adódhat, ha az aláírás olvashatatlan, nem állapítható meg a tanú személye. Az ilyen esetekben a bíróságok egymásnak ellentmondó döntéseket hoztak annak elbírálása során, hogy a végrendelet érvényesnek tekinthető-e.

Éppen ezért kiszámíthatatlanná vált az igazságszolgáltatás, ugyanazt a végrendeletet az egyik bíróság érvényesnek, a másik érvénytelennek minősítette. A Kúria tavaly őszi döntésének indokolásában egyebek között rámutatott arra, hogy a természetes személy aláírásának formájával kapcsolatos követelményt sem a korábbi, sem az új Ptk. vagy azok alkalmazása során irányadó más jogszabály nem határoz meg. A tanú személyének magából az okiratból kell megállapíthatónak lennie, ami nem szűkíthető le a tanú által aláírásként használt grafikai képre.

A modern társadalomban az életviszonyok összetettebbé váltak, a különböző élethelyzetekben a polgárok igen nagy számban írnak alá különböző okiratokat. Általában az aláíráshoz nem fűződik külön elvárás, annak elfogadott módjára nincs általános szabály, ezért aláírásként a legkülönbözőbb írásképek kerülnek alkalmazásra. Ennek eredményeként mindenki rendelkezik valamilyen rá jellemző szokásos aláírással, amely az általa kialakított egyedi írásformát és írásképet jelenti. A végrendeleti tanú aláírásával szemben tehát nem az a követelmény, hogy az megfeleljen az aláírás – általában – szokásos módjának, hanem az: a tanú olvashatóan vagy a rá jellemző, általa kialakított egyedi írásformát és írásképet tükröző módon írja alá az okiratot.

A Kúria mostani döntése világossá teszi, hogy a tanúnak az a szerepe, hogy a végrendelkező személyét és aláírását azonosítani tudja. Ebből a funkcióból – a törvény rendelkezése hiányában – nem vezethető le olyan szigorú jogértelmezés, amely szerint az írásbeli végrendeletnek az is az érvényességi kelléke, hogy a tanú személye magából az okiratból megállapítható legyen. Ha erre kétség merül fel, akkor bizonyítási eljárás folytatható le a tanú személyére nézve.

Ezen jogegységi döntés a már elbírált ügyeket nem érinti, de hatással van a folyamatban lévő és a jövőbeni olyan vitás esetekre, amelyekben a végintézkedés alaki érvényessége a tanú személyének megállapíthatatlansága miatt merült fel.