A vonatkozó jogszabály abból az irányból közelíti meg a kérdést, hogy a sérülések elkerülhetőek legyenek, ezért a hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeit határozza meg.

A hát-, derék- és deréktáji sérülések kockázata eredhet

• a teher,
• a megmozgatásához szükséges erőkifejtés
• a munkakörnyezet
• a tevékenység
• és a munkát végző személy tulajdonságaiból.

Így a teher kézi mozgatása elsősorban akkor jelentheti hátsérülés kockázatát, ha a teher túl nehéz vagy túl nagy, nem kézreálló vagy nehéz fogni, instabil vagy tartalma elmozdulhat, esetleg olyan módon helyezkedik el, hogy annak mozgatása során nincs lehetőség a törzs közelében történő elhelyezésére, vagy a törzs hajlításával vagy elfordításával lehet tartani, illetve mozgatni, végül akkor is, ha körvonalai (felszíne) vagy halmazállapota (állaga) miatt valószínű, hogy a munkavállaló sérülését okozza ütközés esetén.

A munkáltatóknak figyelemmel kell lennie arra, amennyiben a fizikai erőkifejtés hátsérülés kockázatával járhat, így különösen ha a tehermozgatás túl megerőltető, csak a törzs elcsavarodásával kivitelezhető, a teher hirtelen elmozdulhat, a test labilis helyzetében következik be, illetve ha nem kerülhető el, hogy előrehajolt helyzetben történjék az emelés.

A munkakörnyezet esetében elsődlegesen annak van jelentősége, amennyiben nincs elég hely,  különösen a függőleges irányban a teher mozgatásához, a padozat vagy munkavégzés szintje változó, emiatt a terhet különböző szinteken kell mozgatni, a padozat vagy a láb megtámasztása labilis, a hőmérséklet, a páratartalom vagy a szellőzés nem megfelelő.

Fokozottan fennáll a hátsérülés kockázata, ha a végzett tevékenységre az alábbiak közül egy vagy több igaz:

– főként a gerincet érintő túl gyakori vagy túl hosszan tartó fizikai erőkifejtés,

– a testi pihenési vagy a regenerációs periódus elégtelen,

– az emelési, lerakási vagy továbbítási távolságok túlzottak,

– a munkaritmust olyan folyamat szabja meg, amelyet a munkavállaló nem változtathat meg.

A munkáltatónak műszaki, illetve szervezési intézkedések megvalósításával ki kell küszöbölnie a kézi tehermozgatást. Amennyiben ez nem oldható meg, a tevékenységgel járó a lehető legkisebbre kell csökkentenie.

Amennyiben a munkavállalók részéről súlyos terhek kézi mozgatása nem kerülhető el, a munkáltató a munkavégzés helyeit – amennyiben ez lehetséges – oly módon alakítja ki, hogy az ilyen kézi anyagmozgatás feltételei a legbiztonságosabbak és az egészségre ártalmatlanok legyenek, ennek keretében

1. a) a munkavégzés megkezdése előtt felméri az adott munka jellegének megfelelő egészségügyi és biztonsági követelményeket, és különösen a teher jellemzőit,
2. b) megfelelő intézkedések megtételével a lehető legkisebbre csökkenti a munkavállalókat fenyegető hátsérülés kockázatát.

Amennyiben a munkavállalónak kézi terheket kell mozgatnia, úgy a munkaköri alkalmasság orvosi véleményezése során a foglalkozás-egészségügyi szolgálat, illetve a munka elrendelésekor a munkáltató az egyéni kockázati tényezőket is figyelembe veszi.

A munkavállaló megnövekedett hátsérülése kockázatával kell ugyanis számolni, ha

1. a) fizikailag (a testi adottságai miatt) alkalmatlan az adott tevékenység végzésére,
2. b) olyan gerincelváltozása ismert, amely a gerincsérülésre fokozott hajlamot jelent
3. c) a munkavégzéshez alkalmatlan ruházatot, lábbelit vagy más személyes tárgyat visel,
4. d) nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel, illetve gyakorlattal.

Főként az első két tényezőnek a munkaköri alkalmasság vizsgálata és véleményezése során különös jelentősége van.

Amennyiben a munkáltató nem tartja be a fenti szabályokat és előírásokat, úgy annak komoly kártérítési következményei lehetnek.