A Polgári Törvénykönyv kimondja, hogy aki állatot tart, az állat által másnak okozott kárért felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy az állat tartásával kapcsolatban felróhatóság nem terheli.  Ez a szabály érvényes minden olyan állat tartására, amely nem minősül vadállatnak. Ha például a kutyánk a nyitott utcaajtón belépő csomagszállítót megharapja, a felelősség a miénk. Azonban kimenthetjük magunkat, ha bizonyítjuk, hogy az ajtót zárva tartottuk, illetve a bejáratnál jól látható helyre kifüggesztettünk egy az ebre figyelmeztető táblát. Figyeljünk arra is, hogy önhibaként értékelendő a kutya uszítása, bántalmazása, de még az is, ha egy láncon tartott jószághoz olyan közel merészkedünk, hogy az minket elérhet.

Ki is az az állattartó? Ez a személy rendszerint az állat tulajdonosa, esetleg haszonkölcsönben tartója, sőt, még akár az a szomszéd is lehet, akit egy hosszabb nyaralás idejére bízunk meg kis kedvencünk gondozásával. Ez utóbbi esetben felmerülnek a megbízottért való felelősség szabályai is az állattartó felelősségével párhuzamosan. A kutya gazdája megbízottjával együtt felel ugyanis, ha nem tudja igazolni, hogy a feladatra alkalmas személyt bízta meg, látta el megfelelő instrukciókkal. A polgári törvénykönyv kommentárja alapján pedig alkalmatlan a nagytestű, erős, hirtelen támadó négylábú sétáltatására egy törékeny testalkatú, idős, gyenge fizikumú személy.

Összegezve a fentieket, ebtartóként igen komoly felelősség terhel minket a tekintetben, hogy mindig úgy járjunk el, ahogyan az tőlünk az adott helyzetben elvárható. Az utcán gondoskodjunk a póráz, illetve szájkosár használatáról, ha pedig a bevásárlást kutyánkkal intézzük, alaposan vegyük szemügyre szájüregét, még mielőtt a pénztártól távozunk. Hiszen amennyiben hanyagságunk miatt titkon kicsempész a boltból egy Balaton szeletet, vagy egyéb módon kárt okoz, úgy tettenérés esetén állattartói felelősségünk fennáll.