Mindenekelőtt tisztázni kell a nyugdíjas munkavállaló fogalmát, ez ugyanis tágabban értendő, mint ahogy előre gondolhatnánk. Eszerint ide tartozik az, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik, függetlenül attól, hogy még nem igényelte a nyugdíjszolgáltatást. Az is ide tartozik életkortól függetlenül, aki már öregségi nyugdíjban részesül, illetve aki a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány vagy egyházi személy által folyósított nyugdíjban részesül. Nyugdíjasnak tekinti a törvény azt is, aki bármilyen öregségi, munkaképtelenségi járadékban vagy rokkantsági ellátásban részesül.

A nyugdíjas munkavállaló, különösen, ha relatíve még fiatal nyugdíjasnak minősül, adott esetben tartós munkavállalásra készül, és ehhez igazítja további életvitelét. Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy számít a tartós munkaviszonyból származó jövedelemre, mint bármely nem nyugdíjas alkalmazott. A nyugdíjas munkavállaló is köthet határozatlan idejű munkaviszonyt.

Csakhogy a nyugdíjas dolgozó egyben kiszolgáltatottabb is a munkáltatójának, mivel az ő határozatlan idejű jogviszonyát bármikor, indokolás nélkül megszüntetheti a munkáltató. Ráadásul nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül. A munkáltató számára tehát sokkal egyszerűbb és olcsóbb a nyugdíjas munkavállaló jogviszonyát megszüntetni, ha átmenetileg romlik a gazdálkodási helyzete.

Nem tartalmaz a nyugdíjas munkavállalókra szabott külön kártérítési rendelkezéseket a törvény, amit szintén figyelembe kell vennie az érintetteknek. E körben talán éppen az azonos megítélés jelenti a hátrányt. Az új Mt. ugyanis fő szabályként azt rögzíti, hogy gondatlan károkozás esetén a munkavállaló négyhavi távolléti díjának összegéig felel, ami eleve nem kevés. Ha ehhez hozzátesszük, hogy súlyos gondatlanság (és persze szándékosság) esetén már nincs is törvényi korlátja a kártérítésnek, akkor látható, hogy a nyugdíjasoknak is nagyon oda kell figyelniük munkájuk során. Sem az életkoruk, sem esetleges rosszabb egészségi állapotuk nem minősül mentő körülménynek a kárfelelősség elbírálása során. A kárért pedig nemcsak a keresetével, hanem adott esetben a nyugdíjával is felel a vétkes.

A munkaviszony önkényes megszüntetésével szemben némi védelmet jelenthet a határozott idejű elköteleződés. A kártérítés körében pedig nincs akadálya annak, hogy a felek egyező szándékkal enyhébb szankciót rögzítsenek a munkaszerződésben vagy a kollektív szerződésben.