A személy- és vagyonőrökre (no és a magánnyomozókra) vonatkozó rendelkezéseket bő tíz éve külön törvény szabályozza. Kezdjük mindjárt azzal a visszatérő kérdéssel, hogy készülhet-e rólunk egyáltalán felvétel? A válasz az, hogy egyértelműen igen, és nemcsak az üzletben, hanem akár már annak előterében, a szabadban is, amennyiben ez a terület is magánterületnek számít. Természetesen a felvételek készítésének alapvető törvényi előfeltétele, hogy erre szembeötlően felhívják a figyelmünket, mielőtt belépünk. A közhiedelemmel ellentétben vannak kifejezetten tiltott, tehát be nem kamerázható területek (pl. öltözők, próbafülkék, mosdók).
A vagyonőr egyik legfontosabb rendeltetése, hogy megakadályozza az ingóságok jogtalan eltulajdonítását, azaz a lopást. Itt mindig az a kérdés merül fel, hogy csak dísznek van egy őr az üzletben vagy akár le is teperhet valakit? A válasz – extrém helyzetet alapul véve – az utóbbi. A törvény természetesen fokozatosságot vár el, tehát fel kell szólítani az alapos okból gyanús vásárlót, majd kérhető a csomagja felmutatása. A törvény egyértelműen kötelezővé teszi az együttműködést a vagyonőrrel, akkor is, ha végül alaptalannak minősül a gyanúja. A csomagot átkutathatja, de ezt kellően diszkréten és óvatosan kell tennie. A vásárlónak feleslegesen okozott kárt köteles megtéríteni.
A tetten ért személynek nincs kegyelem, őt elfoghatja és visszatarthatja azzal, hogy a rendőrséget haladéktalanul értesítenie kell. Az is igaz, hogy személyi okmányainkat nem veheti el, legfeljebb rendőrt vagy közterület felügyelőt hívhat a helyszínre a kilétünk igazoltatása érdekében.
A sérelmesnek vélt intézkedéssel szemben írásos panasznak van helye a vagyonőri kamara helyi területi szervezeténél, amit legkésőbb harminc napon belül el kell bírálni és meg kell válaszolni a panaszosnak.