A 2012. évi C. Büntető Törvénykönyv az elkobzással kapcsolatban az alábbiak szerint rendelkezik:

El kell kobozni azt a dolgot,

a) amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak,

b) amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre,

c) amelyre a bűncselekményt elkövették, vagy amelyet a bűncselekmény befejezését követően e dolog elszállítása céljából használtak,

d) amelynek a birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik.

A fentiekben megjelöltek mellett a törvény alapján el kell kobozni azt a sajtóterméket is, amelyben a bűncselekmény megvalósul. Nagyon fontos követelmény, hogy annál a dolognál, amelyet az elkövetéshez eszközül használtak, vagy amelyre a bűncselekményt elkövették, az elkobzást nem lehet elrendelni, ha a dolog nem az elkövető tulajdona, kivéve, ha az elkobzás mellőzését nemzetközi jogi kötelezettség kizárja. Ezt a szabályt azonban csak akkor lehet alkalmazni, ha a tulajdonos az elkövetésről előzetesen nem tudott. Ez a feltétel alapvetően a tulajdon védelmét szolgálja elsősorban azzal, hogy nem teszi lehetővé, hogy ha az elkövető más dolgát használja bűncselekmény megvalósításához, a hatóság lefoglalja azt. Ennek az a feltétele, hogy a tulajdonosnak ne legyen tudomása az elkövetni kívánt cselekményről.

Az elkobzás elrendelésére a törvény alapján akkor is sor kerülhet, ha

a) az elkövető gyermekkor, kóros elmeállapot vagy törvényben meghatározott büntethetőséget megszüntető ok miatt nem büntethető,

b az elkövetőt megrovásban részesítették,

c) az a kölcsönzött kulturális javak különleges védelméről szóló törvényben meghatározott különleges védelem időtartama alatt nem hajtható végre.

Nem lehet elrendelni annak a dolognak az elkobzását, amelyre a vagyonelkobzás kiterjed. A vagyonelkobzás eseteiről következő cikkünkben írunk olvasóinknak.

Az elkobzott dolog tulajdonjoga törvény eltérő rendelkezése hiányában az államra száll. Az elkobzás kivételesen mellőzhető, ha az az elkövetőre vagy a tulajdonosra a bűncselekmény súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene. Ez alól azonban kivételt jelent az az eset, ha az elkövető a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, vagy például a teljesség igényének nélkül felsorolva, a kábítószer-kereskedelem, kábítószer birtoklása, kábítószer készítésének elősegítése miatt indítottak eljárást az elkövetővel szemben.