Az általános szabályok

A Munka Törvénykönyvében meglehetősen általános megfogalmazást találunk csak arra vonatkozóan, hogy mi is a munkáltató kötelessége a munkahelyek kialakítása, fenntartása során. Ezzel kapcsolatosan az említett jogszabály pusztán annyit rögzít, hogy a munkáltatónak kötelessége biztosítani az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit. Ezen általános szabályt pedig a különböző, munkavédelmi tárgyú jogszabályaink töltik meg tartalommal.

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény

Az egyik ilyen, konkrét rendelkezéseket tartalmazó jogszabály a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény. E jogszabály már konkrétan kimondja, hogy a munkahelyiségben a munkavállalók létszámát, a tevékenység jellegét és a veszélyforrásokat figyelembe véve elegendő mennyiségű és minőségű, egészséget nem károsító levegőt és klímát kell biztosítani. E megfogalmazásban a klíma alatt értelemszerűen nem magát a klímaberendezést kell érteni, hanem azt, hogy megfelelő léghőmérsékletet kell a munkáltatónak biztosítania.

A jogszabály arra is kitér, hogy mi a munkáltató kötelessége akkor, hogyha a fentiek betartása műszakilag megoldhatatlan a munkáltató számára. Ebben az esetben a munkáltatónak a munkavállalók egészségének megóvása érdekében szervezési intézkedéseket kell tenni, egyéni védőeszközt alkalmazni, illetőleg védőitalt juttatni. Könnyű például belátni, hogy egy pékségben nyáron a munkáltató legjobb szándéka esetén sem tud a kemencék mellett olyan hőmérsékletet biztosítani, mint egy irodában. Ilyen esetben egyéb módon kell gondoskodnia a munkavállalók egészségének megóvásáról, védőital juttatásával és egyéb szervezési intézkedésekkel.

Végezetül azt is könnyű belátni, hogy szabadtéren dolgozók esetében sincs ráhatása a munkáltatónak a munkahelyi klímára. Ezen munkahelyeken a munkavégzés jellegének és a munkakörülményeknek megfelelő műszaki megoldásokkal, munkaszervezéssel, egyéni védelemmel, melegedési lehetőséggel, védőitallal kell gondoskodnia a munkáltatónak a munkavállalók időjárás elleni védelméről.

A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet

A munkavédelemről szóló törvénynél is konkrétabb szabályokat tartalmaz a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet. Ezen jogszabály is rögzíti, hogy a munkaterületeket befogadó helyiségek hőmérsékletének a munkavégzés teljes időtartama alatt, az emberi szervezet számára megfelelőnek kell lennie, figyelembe véve a munka jellegét és az ott dolgozó munkavállalók fizikai megterhelését. A jogszabály azonban ennél jóval konkrétabb szabályokat is meghatároz a munkahelyeken biztosítandó hőmérséklettel kapcsolatosan. Alapvetése, hogy ideális esetben a munkahelyen a levegő hőmérséklete 24 °C, amely különböző számítások alapján úgynevezett korrigált effektív hőmérsékletet jelent. Természetesen ez egy ideális hőmérsékletet jelent, tehát a munkahelyen lehet ennél hidegebb, vagy melegebb is, ám ekkor különböző kötelezettségei vannak a munkáltatónak. Amennyiben a munkahelyi klíma zárt téri munkahelyen ezen értéket meghaladja, úgy a munkaidő részeként óránként legalább 5, de legfeljebb 10 perces pihenőidőt kell közbeiktatni. Ugyanez a szabály a hidegnek minősülő munkahelyeken is. A munkahely akkor minősül hidegnek, hogyha a várható napi középhőmérséklet a munkaidő 50%-nál hosszabb időtartamban szabadtéri munkahelyen a +4 °C-ot vagy zárt téri munkahelyen a +10 °C-ot nem éri el.

A fent említett érték feletti hőhatással járó munkahelyeken a munkáltatónak az is kötelessége, hogy biztosítsa a hőalkalmazkodás feltételeit. Ennek először a munkába lépést követően, majd pedig minden, három hetet meghaladó munkaszünet után kell eleget tennie. Ennek érdekében a napi hőhatás időtartama az alkalmazkodási folyamat kezdetén nem haladhatja meg a 2 órát és a munka nehézségi foka a közepesen nehéz fizikai munkának megfelelő 14,0 kJ/min értéket. Az adott munkakörrel járó terhelési szintet 2 hét alatt fokozatosan kell elérni.

A védőitalról

A nagy nyári kánikulákban leggyakrabban az merül fel kérdésként, hogy köteles-e a munkáltató védőitalt biztosítani és ha igen, akkor milyet. A fent említett SzCsM-EüM együttes rendelet erre vonatkozóan is igen részletes szabályokat tartalmaz, és ismételten a fent említett, 24°C érték feletti hőmérséklethez köti annak kötelező biztosítását. Ennek alapján tehát Ha a munkahelyi klíma zárttéri és szabadtéri munkahelyen a 24 °C korrigált effektív hőmérsékleti értéket meghaladja, a munkavállalók részére igény szerint, de legalább félóránként védőitalt kell biztosítani. A folyadékveszteséget általában 14-16 °C hőmérsékletű ivóvízzel kell pótolni. E célra alkalmas azonos hőmérsékletű ízesített, alkoholmentes ital is, amelynek cukortartalma az ital 4 súlyszázalékát nem haladja meg, vagy amely mesterséges édesítőszerrel ízesített.

Védőitalt azonban nem csak a nagy melegben, hanem hidegnek minősülő munkahelyen is kell biztosítani. A hidegnek minősülő munkahelyen a munkavállalók részére +50 °C hőmérsékletű teát kell kiszolgáltatni. A tea ízesítéséhez az ízesített italoknál előírt követelmények figyelembevételével cukrot, illetve édesítőszert kell biztosítani.

A védőital és a tea elfogyasztásához legalább a dolgozók létszámát elérő mennyiségben, személyenként és egyéni használatra kiadott ivópoharakról kell gondoskodni. A védőital, valamint a tea készítése, tárolása, kiszolgálása a közegészségügyi követelmények betartása mellett történhet.

Összegzés

Jelenleg hatályos jogszabályaink igen részletesen szabályozzák azt, hogy a munkáltatóknak milyen kötelezettségeik vannak a munkahelyen biztosítandó levegőhőmérséklettel, illetve a nyári kánikulában történő munkavégzéssel összefüggésben. Abban az esetben pedig, hogyha a munkáltató fenti kötelezettségeinek nem tesz eleget, úgy érdemes a témában járatos jogi szakember segítségét kérni a helyzet rendezése érdekében.