Kártérítés az egészségügyi ellátás hiányosságai miatt

Egy orvosnak kétségbeesetten magyaráz egy középkorú ember.

Minden betegnek joga van - jogszabályban meghatározott keretek között - az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz. Ezt a hatályos egészségügyi törvény rögzíti első helyen a betegjogok között. Az pedig a működési elvek között olvasható, hogy minden beteget - az ellátás igénybevételének jogcímére tekintet nélkül - az ellátásában résztvevőktől elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek betartásával kell ellátni. Ezen rendelkezések bizonyítható megsértése esetén kártérítés és sérelemdíj illeti meg a beteget.

Csaknem mindenkinek vannak ilyen- és olyan tapasztalatai a hazai egészségügyi ellátó rendszer működéséről. Ténykérdés, hogy az egyes intézmények infrastrukturális adottságai, felszereltsége és humántőke helyzete nagy eltérést mutat. Ugyanazon intézményen belül sem azonosak a feltételek a különböző időszakokban. A hétvégi-, ünnepnapi- és éjszakai ügyelet idején kisebb létszámmal, rosszabb személyi feltételekkel kell működtetni az ellátó rendszert.

De vajon ez adott esetben mentségére, pontosabban mentesülésére szolgálhat-e egy intézménynek, ahol a beteget sérelem éri? A jogalkalmazás válasza egyértelmű: nem. Az elvárhatóság szintje független attól, hogy az adott időszakban milyenek a beteg kezelésére rendelkezésére álló személyi és tárgyi feltételek. A személyi feltételek és kapacitások szűkössége nem alkalmas önmagában a kártérítési felelősség alóli mentesülésre.

Az elvárható gondossági követelmény sérül akkor, amikor a szakmai szabályok szerint elvégzendő vizsgálatokat nem a megfelelő időben végzik el, annak ellenére, hogy a szükséges technikai eszközök a vizsgálatokhoz rendelkezésre álltak. Az ellátó intézmény személyi feltételei mellett a munkát úgy kell megszervezni, hogy a szükségeshez képest a fokozottabb odafigyelés biztosított legyen.

Gyakran visszatérő és tisztázandó kérdés, hogy a bizonyíthatóan szükséges vizsgálatok, beavatkozások elvégzése egyébként olyan eredményre vezetett volna-e, ami javította volna a beteg állapotát, illetve megelőzhető lett volna valamely betegség vagy állapotromlás, vagy az mindenképpen bekövetkezett volna. Ezzel kapcsolatosan a bizonyítási teher az intézményre hárul. A szükséges vizsgálat és intézkedés elmulasztásával az adott intézmény foszthatja meg magát attól a lehetőségtől, hogy ezt a bizonytalanságot kiküszöbölje. A bizonytalanság következményét ilyenkor nem lehet a beteg hátrányára értékelni.

Budapest, 2017. január 31.