Hogyan szüntetheti meg a munkáltató a munkaviszonyt?
Elsőkörben azt szükséges tisztázni, hogy a munkaviszony megszüntetésére három módon kerülhet sor: rendes felmondással, azonnali hatályú felmondással és közös megegyezéssel.
Rendes felmondás esetén a munkáltató arról tájékoztatja a munkavállalóját, hogy a munkaviszonyát meg kívánja szüntetni, melynek oka lehet a munkavállaló magatartás, képessége vagy a munkáltató oldalán felmerülő egyéb indok. Ilyen esetben a közlést követő napon megindul a felmondási idő mely – ha a munkaszerződés mást nem tartalmaz – harminc nap, ennek elteltét követően a munkaviszony megszűnik.
Másik eset a közös megegyezés, mely egy egybehangzó jognyilatkozat arra vonatkozóan, hogy mindkét fél kívánja a munkaviszony megszüntetését. Ez a munkaviszony megszüntetésének legkötetlenebb módja, mivel a munkaviszony ilyenkor a felek megállapodása szerint szűnik meg. Mellőzhetik a felmondási időt, a végkielégítést vagy épp ellenkezőleg, akár hosszabb felmondási időben és több juttatás kifizetésében is megállapodhatnak. Fontos, hogy a közös megegyezésben mindkét félnek akarnia kell a munkaviszony megszűnését, tehát kizárólag a munkáltató közös megegyezéssel nem szüntetheti meg a munkaviszonyt.
Az utolsó eset, az azonnali hatályú munkaviszony megszüntetés. Erre két esetben van lehetőség a munkáltatói oldalról. Egyrészt, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, másrészt, ha olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Fontos, hogy attól a naptól, hogy a kötelezettségszegés vagy a magatartás tanúsítása a munkáltató előtt ismertté válik, tizenöt napja van a munkáltatónak, hogy a felmondást közölje. Ilyen esetben a munkavállaló munkaviszonya a közlést követően megszűnik, tehát felmondási idő nincsen.
Hogyan nem szüntetheti meg a munkáltató a munkaviszonyt?
A legnagyobb fejtörést nyilván az okozza, amikor az ügyfél annyit mond, hogy „kirúgták”, mert az a fent felsorolt három eshetőség közül bármelyiket takarhatja, de volt olyan eset is, ahol kiderült, hogy a munkavállaló határozott idejű szerződése járt le. Ebben az esetben nem árt pontosan fogalmazni, mert munkajogi jogvita esetén, kiváltképp ha az munkaviszony megszüntetéssel függ össze, akkora megszüntetés módja elsődleges kérdés lesz.
A másik hasonló találmány, a közös megegyezéses felmondás. Ez szintén nem létezik, mert vagy mind a két fél akarta a munkaviszony megszüntetését vagy csak az egyik. Ezen a ponton szükséges jelezni, hogy attól, hogy a munkáltató közli a munkavállalóval, hogy felmond neki, majd elé tesz egy közös megegyezést, azt a munkavállalónak még nem kötelessége elfogadnia. Ha viszont aláírja, akkor utóbb nem hivatkozhat arra, hogy neki felmondtak, hiszen a közös megegyezésen ott lesz a hozzájárulása a munkaviszony megszüntetéséhez. Ez azért fontos, mert ilyen formán jelentős összegektől lehet elesni a munkavállalói oldalon, a munkaviszony megszüntetése során.
Veszélyes vizek
Az előbbi két esetben a munkavállaló tájékozottságával ki lehet kerülni az egyes nemkívánatos helyzeteket, de vannak azok a teljes mértékben jogellenes munkaviszony megszüntetések, amelyek nem teljesen ennyire egyszerűek.
Egyik Ügyfelünk munkaviszonyát úgy szüntette meg a munkáltatója, hogy tájékoztatta arról, hogy a teljes cég megszűnik tizenöt nap múlva, ezért rendes felmondással, tizenöt napos felmondási idővel megszünteti a munkaviszonyát.
A munkáltató azzal érvelt, hogy nem tudta volna már hol foglalkoztatni az Ügyfelet és egyébként is, a munkaviszony a törvény erejénél fogva, a cég jogutód nélküli megszűnésekor amúgy is megszűnt volna. Csakhogy a gazdasági társaságok (munkáltatók) nem szoktak csak úgy egyik napról a másikra megszűnni. A cégek megszüntetésének előkészülete van, mind pénzügyi, mind eljárásjogi szempontból. Tehát azt, hogy egy cég megszűnik vagy adott esetben fizetésképtelenné válik, nem tizenöt nappal a megszűnést megelőzően derül fény. Tehát az, hogy a munkáltató nem időben mondott fel a munkavállalójának, oly módon, hogy a felmondási idő még letöltésre kerülhessen, az a munkáltató jogellenes magatartására vezethető vissza. A felmondás tehát jogellenes.
Lehet ezt még egyébként fokozni. Egy Ügyfelünknek a munkáltatója úgy mondott fel, hogy közölte: holnaptól nem kell jönnie dolgozni, a papírjait majd küldik. Mivel az Ügyfélnek gyanús volt ez az eljárás, felkeresett az üggyel összefüggésben bennünket. Azonnal azt tanácsoltuk neki, hogy vegye fel a munkáltatóval írásban a kapcsolatot és kérje, hogy erősítse meg, hogy a továbbiakban nem kell megjelennie a munkahelyén. A munkáltató nem reagált az Ügyfél megkérésére, ezért tanácsunkra a munkavállaló a következő beosztás szerinti munkanapján megjelent a munkahelyén. A munkáltató először el akarta küldeni, de Ügyfelünk közölte, hogy addig nem megy el, míg írásba nem kapja a munkáltató utasítását. Mivel ez egy sok embert foglalkoztató cég volt, a többi alkalmazott végignézte a vitát, így adott esetben lett volna tanú arra, hogy a munkavállaló megjelent a munkahelyén. A munkáltató végül rendes felmondással megszüntette Ügyfelünk munkaviszonyát és felmentette a munkavégzés alól a felmondási időre.
Ez azért hasznos tudás, mert egy másik Ügyfelünk már csak akkor hívott minket, amikor a munkáltató azonnali hatállyal arra hivatkozással szüntette meg a munkaviszonyát, hogy az Ügyfél napokon keresztül előzetes jelzés nélkül nem jelent meg a munkahelyén. Bár Ügyfelünk elmondása szerint a munkáltató telefonon azt közölte, hogy neki nem kell megjelennie többet, ezt később nem tudta bizonyítani, így a bíróság a munkáltatónak adott igazat.
Fontos, hogy minden olyan szituációban, ahol valamilyen lényeges kötelezettség alól mentesít bennünket a munkáltató (mint például a megjelenési kötelezettség), legyen írásba foglalt utasításunk, hogy utóbb ne lehessen felróható.
Egy kis elővigyázatossággal sok baj elkerülhető, kérdéses esetekben pedig mindig kérjünk jogi segítséget!