Az eltűnés után

Az eltűnés tényének felismerése után a pánikot a hozzátartozók lelkében hamarosan felváltja a tehetetlenség nyomasztó érzése. A jog szemszögéből ugyanis a hozzátartozók egyetlen dolgot tehetnek: az eltűnés tényét bejelentik a rendőrségen. A rendőrség az ismeretlen helyen lévő személy körözését rendelheti el akkor, hogyha az illető eltűnt személynek minősül. Azt, hogy ki minősül eltűnt személynek a körözési nyilvántartási rendszerről és a személyek, dolgok felkutatásáról és azonosításáról szóló 2013. évi LXXXVIII törvény határozza meg. A teljesség igénye nélkül például eltűntnek kell tekinteni az ismeretlen helyen lévő személyt, ha az eltűnés körülményei, az életviteléről, foglalkozásáról, más személyi körülményeiről rendelkezésre álló adatok azt valószínűsítik, hogy eltűnése bűncselekmény elkövetésével van összefüggésben. Szintén eltűntnek kell tekinteni az ismeretlen helyen lévő személyt, ha cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, egészségi állapota, kora vagy más ok miatt képtelen magáról gondoskodni. Eltűntnek kell tekinteni továbbá azt az ismeretlen helyen lévő személyt, akinél  az életvitelére, személyi körülményeire, foglalkozására tekintettel az eltűnésére ésszerű magyarázat nem adható.

Az eltűnt személy körözését a személy eltűnésére vonatkozó bejelentést vagy hatósági észlelést követően azonnal el kell rendelni a jogszabály rendelkezéseinek értelmében. A hozzátartozók azonban sokszor úgy érzik, hogy a körözés elrendelése után a rendőrségi nyomozás rendkívül lassan halad, kevés érdemi eredménnyel. Ennek oka lehet a nyomozóhatóságok leterheltsége is, jelen pillanatban is több, mint 2000 eltűnt, ismeretlen helyen lévő személyt köröznek Magyarországon.

A fentieken túlmenően a hozzátartozóknak természetesen lehetőségük van magánnyomozót fogadni, ám ez nem kevés költséggel járhat és egyáltalán nem biztos, hogy eredményre vezet. Ezen kívül pedig a különböző közösségi médiák által biztosított felületen próbálhatnak információt szerezni eltűnt szerettük hollétéről.

És meddig tart a körözés?

Amennyiben az eltűnt személy felkutatására tett rendőrségi intézkedések nem vezetnek eredményre, az eltűnt személy holléte nem állapítható meg, úgy 90 nap elteltével a rendőrség hivatalos határozatában is eltűntnek nyilvánítja a keresett személyt. Az eltűntnek nyilvánításra vonatkozó határozat meghozatalával a körözési eljárás azonban nem zárul le. A rendőrségnek körözés elrendelésétől számítva legalább évente felül kell vizsgálni, hogy szükséges-e további intézkedés megtétele. Amennyiben a körözött személy hollétére fény derül, úgy a körözést visszavonja a rendőrség. Ellenkező esetben azonban a rendőrség nyilvántartásából az adatok 90 év elteltével törlődnek.

És mit tehetnek a hozzátartozók?

Jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyvünk értelmében a hozzátartozóknak (és még néhány személynek) van arra lehetőségük, hogy öt év elteltével bíróság előtt kezdeményezzék az eltűnt személy holtnak nyilvánítását. Ez az öt év ugyan kevésnek tűnhet a fenti, 90 évhez képest, azonban gondoljunk bele, hogy ezen öt év során milyen problémák merülhetnek fel egy család életében. Az eltűnt személy vagyonával kapcsolatosan addig, amíg a holtnak nyilvánításra nem kerül sor és a hagyatéki eljárás le nem zajlik a családtagok semmilyen intézkedést nem tudnak tenni. De ezen kívül például temetésre se tud sor kerülni addig, amíg a holtnak nyilvánításra nem kerül sor.

Az eltűnt személyt a bíróság kérelemre holtnak nyilvánítja akkor, ha eltűnésétől öt év eltelt anélkül, hogy életben létére utaló bármilyen adat ismert volna. A holtnak nyilvánítást az eltűnt személy közeli hozzátartozója, az ügyész, a gyámhatóság és az kérheti, akinek az eltűnt holtnak nyilvánítása jogi érdekét érinti.

A bíróság a halál időpontját a körülmények mérlegelése alapján határozza meg. Ha a körülmények mérlegelése nem vezet eredményre, a halál időpontjának az eltűnést követő hónap tizenötödik napját kell tekinteni.

Előfordulhatnak olyan esetek is, amikor a holtnak nyilvánított személyről utóbb kiderül, hogy mégis életben van. A holtnak nyilvánítás ugyanakkor csak egy vélelmet állít fel: a holtnak nyilvánított személyt az ellenkező bizonyításáig kell halottnak tekinteni. Ha a holtnak nyilvánított előkerül, a holtnak nyilvánító határozat hatálytalan, és az annak alapján beállott jogkövetkezmények semmisek.

Különösen nehéz helyzetet okozhat az is, hogyha a holtnak nyilvánított személynek házastársa volt, aki a holtnak nyilvánítás után ismételten megházasodott. A Polgári Törvénykönyv külön rendelkezik erről az esetről is. Ilyen esetben a házasságot a másik házastárs újabb házasságkötése esetén akkor is megszűntnek kell tekinteni, ha a házastárs halálára vonatkozó, holtnak nyilvánító bírósági határozat hatálya az újabb házasságkötést követően megdől. Ennek azonban feltétele, hogy az újabb házasságkötéskor egyik házasuló sem tudta, hogy a halál nem következett be.