Az engedményezés egy olyan jogi kategória, amely során a jogosult a kötelezettel szembeni követelését másra ruházza át. Vagyis a követelésnek új jogosultja lesz.
A követelés átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés és a követelés engedményezése szükséges. Az engedményezés az engedményező és az engedményes szerződése, amellyel az engedményes (az új jogosult) az engedményező (korábbi jogosult) helyébe lép. Ez történik akkor, amikor egy bank eladja a követelést egy követeléskezelőnek. Az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelés teljesítését elősegítő és annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok, a követelés biztosítékai, valamint a kamatkövetelés is.
Ehhez a jogügylethez nem kell a kötelezett engedélye, mivel csak annyi a kitétel, hogy a felek megállapodása szerint vagy a korábbi, vagy az új jogosult tájékoztassa a kötelezettet a dologról. Az engedményező köteles az engedményes választásának megfelelően a kötelezettet az engedményezésről írásban értesíteni, vagy az engedményes személyét is meghatározó engedményezési okiratot az engedményesnek átadni. Az engedményezésről szóló értesítéssel szemben elvárás, hogy az engedményezőtől származzon, vagy az engedményezési okirattal, illetve egyéb hitelt érdemlő módon igazolja az engedményezés megtörténtét.
Nem minden követelés engedményezhető. A követelés csak akkor lehet engedményezés tárgya, ha az engedményezéskor már létezik az a jogviszony, amelyből a követelés fakad.
Az engedményezett követelést a kötelezett, a jogcím, az összeg és az esedékesség megjelölésével vagy egyéb olyan módon kell meghatározni, amely az engedményezés időpontjában, jövőbeli követelések esetén legkésőbb a követelés létrejöttekor az engedményezett követelést azonosíthatóvá teszi.
Semmis a jogosult személyéhez kötött követelések engedményezése, és harmadik személlyel szemben hatálytalan a követelés engedményezését kizáró kikötés.
A régi jogosult köteles az engedményest a követelés érvényesítéséhez szükséges tájékoztatással ellátni, és köteles a birtokában lévő, a követelés fennállását bizonyító okiratokat az új jogosultnak átadni. Vagyis, ha egy követeléskezelő azt mondja, hogy nem rendelkezik a banknál keletkezett iratokkal, akkor vagy hazudik, vagy nagyon jó nyomon járunk. Ugyanis elég kellemetlen, ha az új jogosult nem tudja bizonyítani a követelés alapját megfelelően, mert hiányoznak iratok az anyagból.
A kötelezett mindaddig az engedményezőnek köteles teljesíteni, amíg nem kap olyan teljesítési utasítást, amely az engedményes személyét (és elérhetőségét) meghatározza. Ezt követően a kötelezett a teljesítési utasításnak megfelelően teljesíthet.
Ha a kötelezett az engedményező részére teljesít, az engedményező köteles a szolgáltatás teljesítéseként birtokába került vagyontárgyakat a sajátjától elkülönítve kezelni, és az engedményes részére késedelem nélkül kiadni. Az engedményező hitelezői az ilyen vagyontárgyakra nem tarthatnak igényt.
A kötelezett engedményezéssel okozott költségeinek a megtérítésére az engedményező és az engedményes egyetemlegesen kötelesek, vagyis ezen költségeket nem terhelhetik át a kötelezettre.
Ha a követelés jogszabály rendelkezése alapján száll át másra, az engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben az engedményező helytállási kötelezettsége akkor marad fenn, ha ezt kifejezett rendelkezés írja elő.
Az engedményezés tehát egy gazdasági szempontból fontos, rugalmas jogintézmény, nem az ördögtől való dolog. Nem mellesleg a követelések érvényesítésében jelentős szerepet játszik. Annak érdekében, hogy az engedményezést övező számtalan tévhitet, és érzelmi alapon terjedő pletykát eloszlassunk, egy következő cikkünkben, kicsit lazább stílusban ismertetjük majd ezen tévhiteket.