A jogalap nélkül kifizetett munkabérről
Jogi szakkifejezéssel élve jogalap nélkül kifizetett munkabérnek nevezünk minden olyan juttatást, amelyet a munkáltató munkabér jogcímén megfizet a munkavállalónak úgy, hogy az valójában nem járna számára.
A jogalap nélküli munkabér kifizetésének leggyakrabban adminisztratív okai vannak, ám sajnos az is előfordulhat, hogy kifejezetten a munkavállaló csalárd magatartása vezet oda, hogy magasabb összegű munkabért fizet meg számára a munkáltató. Ez utóbbira példa, hogyha a munkavállaló a jelenléti íven a valóságnak nem megfelelő adatokat tüntet fel annak érdekében, hogy megkapjon olyan pótlékokat is, ami nem járna neki. Jogalap nélkül kifizetett munkabérnek minősül az is, hogyha a munkáltató tévesen kétszer fizeti meg a munkabért, valamint az is, amikor a bérszámfejtés számítási hibát vét a munkáltató, vagy a bérek utalása során kerül elütésre a fizetendő munkabér összege.
Bizonyos esetekben a munkavállaló számára is nyilvánvaló, hogy magasabb összegű munkabért utalt számára a munkáltató, mint amennyi járt volna neki. Más esetekben azonban egyáltalán nem várható el a munkavállalótól, hogy felismerje, magasabb összegű bért kapott, mint kellett volna. Ennek oka lehet például az, hogy a munkavállaló maga sem tartja nyilván, hogy melyik hónapban mennyit túlórázik, vagy éppen hány éjszakai műszakra volt beosztva.
A munkabér és más juttatások
A munkaviszony fennállása alatt azonban nem csak munkabér jogcímén teljesíthet bizonyos kifizetéseket a munkáltató a munkavállaló irányába. Olyan juttatások kifizetésére is sor kerülhet, amit ugyan nem az elvégzett munkáért cserébe kap a munkavállaló, mégsem lesz jogalap nélkül kifizetett munkabér. A munkáltató például köteles megtéríteni a munkavállaló munkavégzéssel összefüggésben felmerült indokolt költségeit, vagy éppen versenytilalmi megállapodás fennállása esetén annak ellenértékét, illetve a munkáltató különböző béren kívüli juttatásokban is részesítheti a munkavállalókat. Ezen juttatások esetében azonban jogalap nélkül kifizetett munkabérről nem beszélhetünk.
A munkáltató rendelkezésére álló határidő
A munkáltató lehetőségei eltérőek attól függően, hogy a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett-e ismernie, vagy azt maga idézte-e elő. Amennyiben igen, akkor a munkáltató az általános, három éves elévülési időn belül követelheti vissza a jogalap nélkül kifizetett munkabért. Ellenkező esetben ugyanakkor egy rövid, 60 napos határidőn belül követelheti vissza a munkáltató a jogalap nélkül kifizetett munkabért.
A jogalap nélküli munkabér tehát visszajár a munkáltató számára, azonban minden esetben vizsgálni kell, hogy annak visszakövetelésére milyen határidőn belül van lehetősége. A visszafizetési kötelezettség mindig a nettó összeg visszafizetését jelenti, a munkáltató által tévesen levont és megfizetett adók és járulékok visszafizetése érdekében a munkáltató az adóhatósághoz tud fordulni.
Abban az esetben, hogyha a munkáltató 60 napon túl kívánja követelését érvényesíteni, úgy neki kell azt bizonyítania, hogy a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, avagy azt maga idézte elő. A munkáltatónak ugyanakkor nem azt kell bizonyítania, hogy a munkavállaló ténylegesen fel is ismerte a kifizetés alaptalanságát, hanem azt, hogy az általános mértékű figyelmesség tanúsítása esetén a munkavállalónak lehetősége lett volna felismernie azt, hogy magasabb összegű munkabért kapott, mint kellett volna.
Mit tehet a munkáltató?
A hétköznapi életben általában a munkáltató első lépésként informálisan tájékoztatja a munkavállalót arról, hogy tévedés történt és magasabb összegű munkabért fizetett meg, mint kellett volna. Számos esetben maga a munkavállaló észleli a tévedést és jelzi a munkáltató számára. Jogvita akkor keletkezhet, hogyha a munkavállaló nem ismeri el, hogy köteles visszafizetni a jogalap nélkül kifizetett munkabért. Ebben az esetben három lehetősség közül választhat a munkavállaló:
- fizetési felszólítást küld a munkavállalónak,
- közjegyző előtt fizetési meghagyásos eljárást indít
- bíróság előtt, peres eljárás keretei között érvényesíti igényét.
A fizetési felszólítás célja, hogy a munkáltató – bizonyos feltételek fennállása esetén – további jogi eljárások nélkül tudja érvényesíteni a munkavállalóval szemben fennálló kisebb összegű követelését. Ezzel az eszközzel akkor élhet a munkáltató, hogyha követelésének összege nem haladja meg a minimálbér háromszorosát. A fizetési felszólítást írásba kell foglalni, valamint annak jogorvoslati kioktatást is kell tartalmaznia. Annak érdekében, hogy a fizetési felszólítás ne legyen közvetlenül végrehajtható, a munkavállalónak azt 30 napon belül, bíróság előtt meg kell támadnia. Ezek után tehát bíróság előtt, peres eljárásban tudja a munkáltató igényét érvényesíteni.
A közjegyző előtti fizetési meghagyásos eljárás lényege, hogy a közjegyző a bizonyítékok mérlegelése nélkül kibocsát egy úgynevezett fizetési meghagyást, amelyet megküld az ellenérdekű félnek, azaz a kötelezettnek. A kötelezettnek 15 nap áll rendelkezésre arra, hogy ellentmondást terjesszen elő, ellenkező esetben a fizetési meghagyás jogerős és végrehajtható lesz. Ellentmondás esetén az eljárás peres eljárássá alakul át, tehát a munkáltató ebben az esetben is a bírósági peres eljárásban tudja érvényesíteni igényét.
Abban az esetben viszont, hogyha a munkáltató nem kíván élni egyik fenti lehetőséggel sem, úgy a munkáltató jogosult arra is, hogy egyből bírósághoz forduljon a jogalap nélkül kifizetett munkabér visszafizetése érdekében.
Szabolcs, Kata és Péter esete
Szabolcs esetében a munkáltató bérszámfejtésébe a túlórák elszámolása során csúszott hiba, számára körülbelül ötvenezer forinttal magasabb összegű munkabér került megfizetésre. Esetében ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy a kifizetés alaptalanságát nem kellett felismernie, illetve azt nem is maga okozta, így tőle ezt az összeget 60 napon belül követelheti vissza a munkáltató. Kata esetében a munkáltató tévesen kétszer fizette ki munkabérét, így Kata duplán kapta meg fizetését. Ez kétséget kizáróan olyan eset, amikor a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, így Katától három éven belül követelheti vissza a munkáltató a jogalap nélkül kifizetett munkabért. Péter számára pedig azért került magasabb összegű munkabér kifizetésre, mert a jelenléti íven Péter azt tüntette fel, hogy olyan szombati napon is végzett munkát, amely napon erre valójában nem került sor. Ebben az esetben a munkavállaló magatartása okozta a jogalap nélküli munkabér kifizetését, így tőle is három éven belül követelhető vissza a kifizetett összeg.