Az abortusszal kapcsolatos alkotmányjogi kérdések
A terhességmegszakítás szabályozását az Alkotmánybíróság többször, több szempontból vizsgálta. A határozatok egy része azzal foglalkozott, hogy a magzat – jogi szempontból – jogalanynak minősül-e. Amennyiben ugyanis a magzatot jogalanynak tekintjük, úgy őt megilleti az élethez való jog is. Az Alkotmánybíróság határozatai végül nem ismerték el a magzat jogalanyiságát, ami ahhoz vezetett, hogy az állapotos nő önrendelkezési joga nem az élettel való joggal került szembe, hanem az állam magzatvédelmi kötelezettségével került összeütközésbe. Ebből következik, hogy az államnak úgy kell megalkotnia a terhességmegszakításra vonatkozó jogi szabályozást, hogy az aránytalanul ne sértse az állapotos nő önrendelkezési jogát, de tekintettel legyen az állam magzatvédelmi kötelezettségére is.
Amint azt már említettük, az abortuszra akkor kerülhet sor, hogyha bizonyos, törvényben meghatározott feltételek fennállnak. Az egyik ilyen feltétel az anya súlyos válsághelyzete, tehát engedélyezett a terhességmegszakítás akkor, hogyha az anya súlyos válsághelyzetben van. Ezen feltétellel kapcsolatosan az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a terhesség megszakítása akkor arányos, ha a terhesség kihordása olyan megterhelést jelent a várandós nő számára, amely lényegesen nagyobb annál, mint ami a normális esetben a terhességgel együtt jár.
A terhességmegszakítás esetei
A terhesség megszakításának jogilag engedélyezett eseteit a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény szabályozza.
A törvény értelmében a terhesség csak veszélyeztetettség, illetőleg az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén, a törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg.
A terhesség főszabály szerint annak 12. hetéig szakítható meg akkor, ha
- a) azt az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja;
- b) a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved;
- c) a terhesség bűncselekmény következménye, valamint
- d) az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén.
Súlyos válsághelyzetnek minősül az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz az anya számára.
A fenti feltételek valamelyikének fennállása esetén a terhesség annak 18. hetéig szakítható meg akkor, hogyha az állapotos nő korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen, illetve ha terhességét neki fel nem róható egészségi ok, illetve orvosi tévedés miatt nem ismeri fel korábban, vagy az egészségügyi intézmény, illetve valamely hatóság mulasztása miatt haladta meg a terhessége a 12. hetet.
Kivételes esetben a terhesség a 20. hetéig – a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hetéig – szakítható meg, ha a magzat genetikai, teratológiai ártalmának (születési rendellenességének) valószínűsége az 50%-ot eléri.
A törvény kimondja továbbá, hogy a terhesség az időtartamától függetlenül szakítható meg az állapotos nő életét veszélyeztető egészségi ok miatt, illetve a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség fennállása esetén.
A terhességmegszakításra irányuló eljárás
Amennyiben az abortuszt nem egészségügyi ok indokolja, akkor a várandós nőnek igazolást kell kérnie szülész-nőgyógyásztól. Ezek után az állapotos nőnek terhességmegszakítás iránti kérelmet kell előterjesztenie a Családvédelmi Szolgálatnál, melyhez csatolnia kell az igazolást.
A Családvédelmi Szolgálat munkatársa a terhességmegszakítási kérelem bejelentését követően – lehetőleg a magzat apja jelenlétében -, tiszteletben tartva az állapotos nő érzéseit és méltóságát, a magzat megtartása érdekében tájékoztatja az állapotos nőt a különböző igénybe vehető állami és nem állami támogatásokról, az örökbeadás lehetőségeiről, az igénybe vehető segítségnyújtási formákról, a terhességmegszakítás veszélyeiről. Ezek után az állapotos nőnek -amennyiben kérelmét fenntartja – a tájékoztatást követő 3. napon ismét meg kell jelennie a Családvédelmi Szolgálatnál. Ezen alkalommal a Családvédelmi Szolgálat munkatársának tájékoztatnia kell a várandós nőt a terhességmegszakítás jogszabályi feltételeiről, annak körülményeiről, módjáról, az azt végző egészségügyi intézményekről, valamint a Családvédelmi Szolgálat segítségnyújtásának lehetőségéről a terhességmegszakítást követően, illetve a fogamzásgátló eszközök kedvezményes igénybevételének lehetőségéről. Amennyiben a terhesség bűncselekmény következménye, úgy a váradós nőnek nem kell második alkalommal megjelennie a Családvédelmi Szolgálatnál, illetve a részére nyújtandó tájékoztatás is szűkebb körű, ám őt is tájékoztatni kell az örökbefogadás lehetőségéről és feltételeiről.
A Családvédelmi Szolgálat munkatársa ezt követően ellenjegyzi a kérelmet, átadja azt a várandós nőnek, illetve megküldi a kiválasztott egészségügyi intézménynek.
Az állapotos nőnek legkésőbb az ellenjegyzését követő 8 napon belül jelentkeznie kell a választott egészségügyi intézményben. Az állapotos nő kérelmét a beavatkozás napján aláírásával ismét megerősíti.
Az állapotos nőnél fennálló, a terhesség megszakítását megalapozó egészségi okot a szakmai szempontból illetékes két szakorvos egybehangzó véleménnyel állapítja meg. A magzatnál fennálló egészségi okot a genetikai tanácsadó, a prenatális diagnosztikai központ, illetve a szakmailag illetékes országos intézet által kijelölt kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályai közül bármelyik kettőnek egy-egy szakorvosa egybehangzó véleménnyel állapítja meg. Ha a terhesség bűncselekmény következménye, a bűncselekmény elkövetését, illetőleg annak gyanúját a büntetőügyben eljáró szerv által kiadott igazolás igazolja. A súlyos válsághelyzet fennállását pedig az állapotos nő, illetve – cselekvőképtelensége esetén – törvényes képviselője a kérelem aláírásával igazolja. Súlyos válsághelyzetnek tekinthető minden olyan körülmény, amely testi-lelki megrendülést vagy társadalmi ellehetetlenülést okoz, ha ezáltal veszélybe kerül a magzat egészséges fejlődése.
Terhességmegszakítás – összefoglalás
Jelenleg Magyarországon a terhességmegszakítás bizonyos körülmények esetén, bizonyos feltételek fennállása esetén engedélyezett. A beavatkozás elvégzése bizonyos egészségügyi intézményekben történik, az eljárás során a jogalkotó pedig törekedett arra, hogy a Családvédelmi Szolgálat bevonásával az állapotos nő megfelelő tájékoztatást kapjon és a kapott információk birtokában hozza meg végleges döntését.