A munka törvénykönyve szerint a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. A munkáltató felelőssége a vétkességtől független, csakis akkor tud mentesülni alóla, ha bebizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, mellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy az adott körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. Szintén mentesül a felelősség alól, ha a kárt kizárólag a károsult, azaz a munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta. A fenti szabályokból látható, hogy igencsak szűk lehetőségei vannak a munkáltatónak, ha nem akar felelősséget vállalni, így például az ellenőrzési körébe eső károk esetében mindig felel.

Amennyiben bekövetkezik egy káresemény, a munkavállalónak kell bebizonyítania a kár és munkaviszony közötti ok-okozati kapcsolatot, a kár mibenlétét és annak mértékét is. A bírói gyakorlat alapján a munkaviszonnyal összefügg, ha egy károsodás a munkaköri feladatok teljesítése közben következik be, így pl. a munkaviszony keretében bekövetkező üzemi balesetért teljes kártérítési felelősséggel tartozik a munkáltató. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni az ok-okozati kapcsolatot is, hiszen a munkaadó nem felel azon megbetegedésekért, melyek természetes lefolyásúak, vagy pl. a korhoz köthetőek.

Az összegszerűség tekintetében az mondható el, hogy a munkáltató a teljes kárt köteles megtéríteni. Ez alól kivétel azon kár, mellyel kapcsolatban bizonyítható, hogy annak bekövetkezése a károkozás idején nem volt előre látható. Szintén nem kell megtéríteni a kár azon részét, melyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott, vagy abból származott, hogy a munkavállaló kártérítési kötelezettségének nem tett eleget. Ez esetben a bírói gyakorlat alapján kármegosztással él a jogalkalmazó, azaz a munkavállaló maga viseli a kárnak azon részét, mely a vétkes közrehatással függ össze.