Az örökhagyó leszármazója, házastársa és szülője jogosult kötelesrészre, amennyiben az öröklés megnyílásakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne. Az említett sorrend a jogszabály alapján szigorúan betartandó.
Ptk. 7:82. § [A kötelesrész mértéke]
Kötelesrész címén a kötelesrészre jogosultat annak harmada illeti meg, ami neki – a kötelesrész alapja szerint számítva – mint törvényes örökösnek jutna.
Mindezek alapján minden kötelesrészre jogosultnak csak a hagyaték azon részére vonatkozóan lehet kötelesrészi igénye, amelyet egyébként ő örökölne a törvényes öröklés rendje alapján.
A kötelesrész az örökhagyó legközelebbi hozzátartozóinak a törvény szerinti minimumrészesedése a hagyatékból és a hozzászámított más vagyonból.
Fontos, hogy a kötelesrész nem örökség, hanem hagyatéki tehernek minősül, ahogyan a kötelesrészre jogosult sem örökös, hanem hagyatéki hitelező, továbbá az arra vonatkozó igényt hivatalból nem, kizárólag kérelemre veszik figyelembe (többek között a közjegyző is a hagyatéki eljárás során) a Polgári Törvénykönyv értelmezése szerint.
Tekintettel arra, hogy a kötelesrész iránti igény nem öröklési igény, hanem kötelmi igény így annak érvényesíthetőségének elévülési ideje az általános elévülési időhöz igazodva 5 év. Ezzel a rendelkezéssel a Polgári Törvénykönyv a korábbi bírói gyakorlatot emelte törvényerőre.
Összefoglalva a kötelesrészi igény egyfajta társadalmi elvárás az örökhagyóval szemben, hogy legközelebbi hozzátartozóiról gondoskodjon, függetlenül attól, hogy életében milyen viszonyt ápolt velük. Legfontosabb szerepe abban az esetben van, ha az örökhagyó úgy végrendelkezik, hogy a törvényes örököseire nem hagy semmit vagy vagyonát már életében szétoszotta, emiatt a hagyatékban nem marad semmi.