A hajléktalanság, mint szabálysértés

Elfogadta az Országgyűlés a szabálysértési törvény módosítását, így a jövőben bizonyos feltételek mellett már szabálysértésnek fog minősülni az életvitelszerű közterületen tartózkodás. A jogszabály célja és normaszövege megosztja a jogászokat és a szélesebb közvéleményt is. A hajléktalanok pontos számát nem lehet meghatározni, 2013-ban már kb. 11 ezer ember tartozott ebbe a kategóriába. Ők most mindannyian elkövetőkké válhatnak.

A szabálysértés általában véve olyan, a törvény által büntetni rendelt tevékenység vagy mulasztás, amely veszélyes a társadalomra. A társadalomra veszélyesség elengedhetetlen fogalmi elem tehát. Ez alatt azt kell érteni, hogy a magatartás sérti vagy veszélyezteti ugyan az állami, társadalmi vagy gazdasági rendet, a természetes és jogi személyek, személyét vagy jogait, de ennek mértéke nem akkora, hogy az már bűncselekménynek számítson.

A jogalkotó döntésével – október 15-től – tehát bővül azon magatartások köre, amelyet az állam veszélyesnek és sértőnek ítél a fenti szempontok alapján. A szabálysértési- és a büntetőjoggal közelebbről foglalkozó jogalkalmazók között meglehetősen vitatott a törvénymódosítás célja és az is, hogy ez a cél vajon megvalósulhat-e. Kétségtelen, hogy az elfogadott normaszöveg fokozatosságot kíván előírni ebben az érzékeny kérdésben. Az intézkedésre jogosult hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyek felszólítják a hajléktalant a közterület elhagyására. Rögtön adódik a kérdés, hogy akkor voltaképpen hová is menjenek, milyen útvonalon, milyen gyorsan? Esetleg a hajléktalanszállóra kell távozniuk, és ha igen, onnét mikor jöhetnek ki és meddig tartózkodhatnak ismét a közterületen?

Érdemes felidézni az adatvédelmi biztosnak a jogalkotóhoz írott rövid ajánlását, ami végül is nem épült be a normaszövegbe. Péterfalvi Attila javasolta, hogy az intézkedésre jogosult személy adjon tájékoztatást először is arról, hogy milyen hajléktalan szálláson vagy más helyen biztosított az érintett lakhatása a közterületen való tartózkodás helyett. Az adatvédelmi biztos álláspontja szerint csak ezt követően kerülhetne sor szankció alkalmazására.

Végül is úgy tűnik, hogy a hajléktalanság szankcionálását nem erőlteti a törvénymódosítás, mivel arra a többszöri felhívás és ellenszegülést követően kerülhet sor. A törvénymódosítás – az eddigi bírósági és alapjogi vitákon felülemelkedve – legitimálja a hajléktalanság szankcionálásának lehetőségét, ami jelentős és alapvető változásnak tekinthető a kérdéskör jogi megítélésében. Hogy a szabály meddig fog élni és milyen formában maradhat fenn, azt a magyar jogszabályoknál magasabb szintű, tehát erősebb nemzetközi jogszabályokkal történő összemérést követően fog majd kiderülni.