A járóbeteg-szakellátásra, a fekvőbeteg-gyógyintézetbe, továbbá gyógyászati ellátásra, rehabilitációra beutalt biztosítottat – illetve egyes esetekben az őt kísérő személyt is – utazási költségeihez támogatás illeti meg a törvény alapján. Persze ennek egyik feltétele, hogy a beteg betartsa az ésszerűségi szabályokat, ne az ország másik felébe utazzon az ellátásért, ha az közelebb is elérhető. Akinek sürgős okból, az egészségi állapota miatt kellett az utazást vállalnia, és ezért nem kapott beutalót, a hazatérés költségeire tarthat igényt. Nem csak a betegség kezelése jogosíthat valakit költségtérítésre, hanem a gyógyászati segédeszköz próbája és átvétele, szervezett szűrővizsgálaton való részvétel, gyermekek korai fejlesztését és nevelését nyújtó intézmény igénybevétele. Fontos azonban leszögezni, hogy a helyi (közigazgatási határon belüli) utazáshoz a törvény alapján nem igényelhető támogatás.

A támogatás érvényesítésének részletszabályait teljes terjedelmükben a 217/1997-es Korm. rendelet 11.§-ban olvashatók. Nem csak a tömegközlekedésre, hanem a személygépjárművel történő utazásra is vonatkozik a támogatás. Utóbbi azonban feltételezi, hogy a beutalásra jogosult orvos ennek indokoltságát az utazási utalványon feltüntetesse. A tömegközlekedést választók a lehetséges kedvezményeiket kötelesek igénybe venni és a legolcsóbb jegyet választani. A gépjárművel közlekedőket 21 forint illeti meg kilométerenként. A költségek utólagos érvényesítéséhez utazási utalványra, menetjegyre van szükség.

Aki utazási költségtérítési utalvány igénybevételére jogosult (pl. aki közgyógyellátásra jogosult), az az egészségbiztosítóval szerződést kötött közlekedési társaságok vonalain az utazási költségtérítési utalvánnyal díjfizetés nélkül utazhat. Ezt az utalványt csakis a háziorvos vagy a házi gyermekorvos állíthatja ki. Ennél a formánál ügyelni kell a megfelelő adminisztrációra, mivel ennek elmulasztása hat hónapos, átmeneti jogvesztéssel jár.

Budapest, 2016. 10. 13.