A szabálysértési jogot „kis büntetőjognak” is szokás nevezni. Tény, hogy a büntetőjog területéhez képest enyhébb jogkövetkezmények jelennek meg a szabálysértési eljárásban, ugyanakkor a szabálysértési szankciók is számottevő joghátrányt jelenthetnek az eljárás alá vont személy részére. A szabálysértési törvény – hasonlóan a büntető törvénykönyvhöz – dichotóm rendszert követ. Ennek megfelelően büntetéseket és intézkedéseket különböztet meg kettős felosztás szerint. Alábbiakban a szabálysértési szankciókat, azaz a szabálysértési büntetéseket és intézkedéseket mutatjuk be részletesen.
A büntetőeljárásban számos esetben kényszerintézkedéseket alkalmaznak. Ezek olyan eljárásjogi cselekmények, amik bizonyos alapvető jogok korlátozásával járnak. Különböző célok érdekében kerül sor kényszerintézkedések alkalmazására. Ilyen cél például valamely résztvevő jelenlétének a biztosítása eljárási cselekményen, vagy bizonyítási eszközök megszerzése, bűnismétlés megakadályozása.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1158 irányelvének köszönhetően 2023. január 1-jétől módosult az Mt. és változás következett az indokolási kötelezettség szabályaiban, amely lehetőséget biztosít a munkavállaló számára, hogy olyan esetben is kérhesse a felmondása megindokolását a munkáltatótól, amelyben egyébként nem lenne kötelező.
Ahogyan az élet számos területén, a bírósági tárgyalások során is érvényesülnek követendő szabályok, különös tekintettel a pontosságra, az azonosítás szabályaira, a mobiltelefon használatra, a helyfoglalásra, az étel- ital fogyasztásra, illetve a felszólalás szabályaira.
A 2024-es év előtt, amennyiben egy jogi személy több különálló jogi személlyé kívánt válni, akkor erre a Polgári Törvénykönyv különválás és kiválás jogcímet biztosított a részükre. 2024. január 1-től egy új jogintézmény is rendelkezésre áll, ami a leválás elnevezést kapta a jogalkotótól.
A megszüntetési indok okszerűsége, mely a tényeknek megfelelő, azt jelenti, hogy a munkajogviszony elveszítette a rendeltetését, ennek megfelelően a munkavállaló munkájára a felmondásban megjelölt indok bekövetkezése miatt a továbbiakban ténylegesen nem tart igényt a munkáltató.
A világosság követelménye meglehetősen lényeges garanciális szabály, amely gyakorlati jelentősége, hogy már a felmondás közlésekor egyértelművé váljon a munkavállaló számára, hogy pontosan mivel indokolja a munkáltató a munkaviszonya megszüntetését, valamint ezáltal átgondolhassa, hogy kíván-e ezzel szemben jogorvoslattal élni. Az aktuális bírói gyakorlat szerint a felmondás indokolásának lehetősége a felmondó nyilatkozat írásbeli közlésével véglegesen lezárul, utólag egy esetleges peres eljárásban az indokok nem bővíthetőek, kizárólag részletezhetőek a már megjelölt indokok.
A felmondás indokolási kötelezettségből egyenesen megállapítható, hogy kizárólag az olyan indok mondható jogszerűnek, amely egyben valós is. Az indok valóságának a követelménye tulajdonképpen az indokolási kötelezettségből egyértelműen következik, más esetben az indokolási kötelezettségnek nem lenne értelme, elvesztené a rendeltetését. Ebből következik, hogy a tényeknek meg nem felelő indokolás esetén a munkáltatói felmondás eleve nem fogadható el.
Hazánkban az elmúlt években drasztikus növekedés tapasztalható az elektromos autók piacán. Az elektromos autózás zöldebb, mint a fosszilis energiaforrásokkal üzemelő belső égésű motorok, ami valós alternatívát mutathat egy fenntarthatóbb autózás kialakításában. Az elmúlt években a jogalkotó igyekezett számos könnyítést biztosítani az elektromos autók tulajdonosainak, amivel nem titkolt cél volt az elektromos autóhasználat terjesztése Magyarországon. A villanyautók számának növekedésével természetes, hogy az eddig biztosított kedvezmények is módosulnak, vagy akár eltűnnek. Cikkünkben a 2024-ben elérhető kedvezményeket, illetve elektromos autók vonatkozásában fennálló érdekességeket mutatjuk be a jog távcsővén keresztül.
A büntetések közül mindenképpen kiemelést érdemel a szabadságvesztés büntetése, ugyanis a halálbüntetés eltörlése óta ez tekinthető a legszigorúbb büntetőjogi szankciónak. A szabadságvesztés lehet határozott ideig tartó, vagy életfogytig tartó, azaz köznyelvi megfogalmazással „életfogytiglan”. Jelen írásban utóbbi jogintézményt vizsgáljuk, azon belül is a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést (TÉSZ). Ugyanis mind jogirodalmi, mind pedig közéleti szempontból sokat vitatott és rendkívül ellentmondásos a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés szabályozása.