Ilyen kérdés volt az eset, amikor egy EU polgár eredeti származási országától eltérő EU tagállamban telepedett le, vállalt munkát, majd külföldön bekövetkező halálát követően az öröklési, hagyatéki eljárásban örököseinek ügyet kellett intézni. Nemzetközi, belső EU szabályozás nélkül ez a kezdetben rendkívül körülményes és költséges folyamat volt.

Többek között ennek a helyzetnek a kezelése érdekében vezette be az EU a 650/2012/EU számú rendeletével az Európai Öröklési Bizonyítványt, melynek célja, hogy a határokon átnyúló öröklési helyzetek esetén az örökösi minőség igazolását megkönnyítse.

Főszabály szerint az örökösök öröklésük rendezése érdekében ahhoz az uniós ország hatóságához fordulhatnak ügyintézés iránt, melyben az örökhagyó a halálát megelőzően utoljára élt, de lehetőség van ezek mellett bármely uniós ország közjegyzőjének segítségét is kérni. Az öröklési ügyekben eljáró jogkörrel rendelkező hatóságok országonként eltérnek. Köztudomású, hogy Magyarországon hagyatéki ügyekben a közjegyzők illetékesek eljárni, viszont Németországban ugyanezt a hatáskört a bíróságok látják el.

Ezek a hatóságok az öröklési ügyek lebonyolítása során rendszerint annak az EU-országnak a nemzeti jogszabályait alkalmazzák, ahol az örökhagyó utoljára élt. Előfordulhat azonban, hogy egy másik EU országban működő hatóság vagy Bank felé igazolni kell az örökösi minőségünket, annak érdekében, hogy képesek legyünk birtokba venni az elhunyt örökhagyó adott országban található vagyonát.

Egy példával bemutatva, tegyük fel, hogy egy német személy egy Magyarországra telepedett multinacionális cégnél kapott munkát, mely miatt Magyarországra költözött, viszont családja (feleség, szülők, gyerekek) Németországban maradtak. Amikor a Németországban maradt feleség értesül a sajnálatos halálhíréről, akkor Magyarországra utazik, hogy férje magyar banknál vezetett bankszámlájához hozzáférjen. A bank ebben az esetben hivatalos igazolást fog kérni a hölgytől, hogy igazolja örökösi minőségét, továbbá a tényt, hogy jogosult a számlához hozzáférni.

Ebben az esetben az illetékes ország öröklési ügyekben eljáró hatósága (Magyarországon közjegyző) nemzeti okiratot, vagyis – a példánál maradva – egy magyar öröklési bizonyítványt állíthat ki az örökös részére.

Ezeknek a nemzeti okiratoknak a hátrányuk azonban abban áll, hogy eltérő joghatásuk van annak függvényében, hogy melyik EU-országban adták ki őket, ez pedig jelentősen késleltetheti az örökös jogainak elismerését más uniós országokban, ha például a német személy Spanyolországban, vagy egyéb EU-s országban is rendelkezett vagyonnal.

Ennek a helyzetnek a kezelése érdekében került bevezetésre az Európai Öröklési Bizonyítvány, melynek az EU teljes területén azonos a joghatása, függetlenül attól, hogy melyik országban állították ki. Ezt a bizonyítványt tehát minden EU-országban elismerik, és ehhez nincs szükség külön eljárás lefolytatására, amennyiben azt egyszer kiállították.

Ha az örökösök kérik az öröklési ügyekben jogkörrel és illetékességgel rendelkező EU tagállam hatóságától az Európai Öröklési Bizonyítvány kiállítását, akkor ennek birtokában már az egész EU területén képes bizonyítani öröklési minőségét. A fentiekből következő módon ez azokban az esetekben lehet fontos és hasznos, amikor az elhunyt örökhagyónak több uniós országban is volt ingatlana vagy bankszámlája.

Az Európai Öröklési Bizonyítvány tehát az örökösök számára szolgál jelentős adminisztratív és költségkedvezménnyel, akiknek adott esetben egy idegen EU tagállamban kell bizonyítani örökösi jogállását ahhoz, hogy hozzáférjen az örökhagyó hátrahagyott vagyonelemeihez. Ha a kérelem a tartalmi követelményeknek megfelel, a kiállító hatóság köteles kiállítani a bizonyítványt. A kérelmet egységes formanyomtatványon kell benyújtani, amely kötelező használatának az indoka az, hogy könnyen érthető legyen valamennyi tagállamban, ugyanis ahogyan korábban említettük, a bizonyítvány bárminemű külön eljárás, elismerés, vagy hitelesítés nélkül, valamennyi tagállamban joghatással bír.