Sajnos sokan tapasztalhatták már, hogy a hagyatéki eljárás lassan, döcögősen, hónapokig, sőt gyakran egy évig is elhúzódva folyik le. Ez több szempontból sem szerencsés. Egyrészt az örökösöknek még hónapokon át feltépi a fájó sebeket, így nehéz lezárni a gyászidőszakot, de jogi szempontból nem ez a probléma. A probléma a hagyatéki eljárás viszonylagos lassúságával az, hogy az örökös egyfajta „béna kacsaként” gyakorlatilag alig tud rendelkezni az örökség felett. Vagyis nem, illetve korlátozottan tud rendelkezni azzal a vagyonnal, amit tulajdonképpen már a halál pillanatában megszerzett. Ez nem véletlenül van így, hiszen ez a szabályrendszer gyakorlatilag védi a hagyatékot az illetéktelenektől, biztosítja, hogy az örököljön, és az vegye birtokba a hagyatékot, akinek arra joga van. Ugyanakkor a hozzátartozók dolgát igencsak megnehezíti, és kellemetlen helyzeteket okoz.