Vadkár

Egy őz áll egy autó mellett.

Bizonyos évszakokban megszaporodik a vaddal való ütközések száma, mindemellett az állatok is a szokásostól eltérően viselkednek életciklusuk bizonyos szakaszaiban.

Mindez a kárigény érvényesíthetősége szempontjából is nagy jelentősséggel bír.A vadkárért a vadászati jog jogosultja, azaz a vadásztársaság a felelős, de a károk érvényesítése ettől még nem egyszerű. A problémát az okozza, hogy a vadat és a gépjárművet is ugyanabba a jogi kategóriába, a "veszélyes üzemek" körébe sorolja a magyar jogrendszer. A veszélyes üzemek olyan dolgok, amelyek kiemelten nagy veszélyt hordoznak magukban, ezért sokkal szigorúbb kártérítési szabályok vonatkoznak a velük kapcsolatos káreseményekre. Például, ha egy káreseményben a veszélyes üzem is érintett, akkor a veszélyes üzem üzemeltetőjének nem kell felróható magatartást tanúsítania a baleset bekövetkezte tekintetében. A törvény azt is eltérően szabályozza, ha két veszélyes üzem "találkozásából" keletkezik a káresemény. Ha két veszélyes üzem okoz egymásnak kárt, akkor a kárért az felelős, aki felróhatóan járt el. Vadkárnál ez akkor állhat fent például, ha a gépjárművel túllépték a megengedett sebességet (ilyenkor természetesen a gépjárművezető a felelős a kárért) vagy ha a vadásztársaság az úthoz közel végzett vadászati tevékenységet. A vadásztársaság vadhajtást vagy vadetetést végezhet a közúthoz közel, de mindez sajnos nem minden esetben állapítható meg, így ha egyéb körülmények nem állnak fenn, akkor a kártérítést nem lehet követelni. Ennek az az oka, hogy a hazai gyakorlat szerint a vadon élő állat bármikor megjelenhet az úton és önmagában az a tény, hogy gépjárművel ütközött, még nem szolgál alapul a kártérítéshez.Ha vadászati tevékenység nem volt, utolsó esélyként jöhet számításba a vad szokásostól eltérő viselkedése. Mivel az általános szabályok szerint veszélyes üzemek közötti kárnál – amennyiben a balesetért az előbbiek szerint nem hibás egyik fél sem, – az a felelős a kártérítésért, akinek a veszélyes üzemében fennálló rendellenesség okozta a kárt. Természetesen egy vadon élő állat esetében életszerűtlennek hathat a "működés körében fennálló rendellenesség", hiszen ezek az állatok a szabadban élnek, és természetükből adódóan vándorolnak, az úttesten ezért szinte bármikor megjelenhetnek. A bírói gyakorlat azonban az állatok szokásos viselkedésétől eltérő magatartását is rendellenességnek minősíti. Ez azt jelenti, ha ilyen magatartás bizonyítható, akkor mégis a vadásztársaság a felelős.A szarvasbőgés időszakában a szarvasbikák felfokozott idegállapotban vannak, nem a szokásos módon reagálnak a vészhelyzetre. Ilyenkor az állat az elhaladó gépjárműtől gyakran nem ijed meg, hanem támadólag lép fel ellene. Amennyiben ez bizonyíthatóan összefüggésben áll a balesettel, akkor a vadásztársaság mégis felelős lesz a kárért, annak ellenére, hogy abban semmilyen közrehatást nem tanúsított. Le kell szögezni, hogy az előbbiek nem jelentik azt, hogy szarvasbőgéskor bármilyen szarvasbika elütése után kártérítés jár. A lényeg az, hogy ha a körülményekből bizonyítható, hogy az állat rendeltetésellenes magatartást tanúsított, akkor a vadásztársaság felelőssége fennáll. Mindezt az állat ütközés előtti magatartása, a sérülések jellege támaszthatja alá. Példának okáért, ha a szarvasbika szemből támad a gépjárműre, vagy ha már az elhaladó járműre ugrik fel, akkor a magatartása nyilvánvalóan a szokásostól eltérőnek minősíthető.