Több olvasónk is megkereste társaságunkat azzal a problémával, hogy vajon mennyire jogszerű az, hogy a munkáltató visszaköveteli tőlük a többletként kifizetett munkabért? Bár nem tipikus eset az ilyen, de ennek szabályait foglaljuk össze érdeklődő olvasóink számára. 

Az esélyegyenlőségi törvény szerint valamennyi természetes személlyel tisztelettel, körültekintéssel, és az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni. Legyen szó munkavégzésről, vállalkozás indításáról, vagy akár valamilyen szolgáltatáshoz vagy áruhoz való hozzájutáshoz, nemi alapon közvetlenül és közvetetten is tilos a megkülönböztetés.

Ügyfelünk nagy értékű elektronikus szájápolási terméket rendelt meg interneten. Rövid használatot követően a termék elromlott, használhatatlanná vált. Ügyfelünk vissza kívánta küldeni a terméket javítás- vagy csere céljából, de a forgalmazó elutasította arra hivatkozással, hogy higiéniai terméket nem köteles visszavenni, javítani pedig nem tudja, mert nincs magyarországi szervizre lehetőség. 

Ügyfelünk céges autójával idegenhibás közlekedési balesetet szenvedett. Bár a javítási költségek körében korrekt volt az elszámolás a károkozó biztosítójával, az értékcsökkenést illetően elutasították igényét.

Minden betegnek joga van – jogszabályban meghatározott keretek között – az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz. Ezt a hatályos egészségügyi törvény rögzíti első helyen a betegjogok között. Az pedig a működési elvek között olvasható, hogy minden beteget – az ellátás igénybevételének jogcímére tekintet nélkül – az ellátásában résztvevőktől elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek betartásával kell ellátni. Ezen rendelkezések bizonyítható megsértése esetén kártérítés és sérelemdíj illeti meg a beteget.

Egy korábbi írásunkban bemutattuk az avultatással kapcsolatos elszámolási anomáliát a lakásbiztosításokkal kapcsolatosan. Ebben a cikkben egy szintén gyakori és csalódást keltő feltételről, az elvárt biztonsági szintről lesz szó. Aki nem olvassa át tüzetesen biztosítása feltételeit az elvárt biztonsági szinttel összefüggésben, sajnos könnyen pórul járhat.

Az egyenjogúság azt jelenti, hogy minden személyre ugyanaz a jogrend vonatkozik, tehát az emberek jogképessége egyenlő mértékű. Mindenki jogképes, azaz jogalany. Az egyenjogúság azonban sok helyzetben, köztük a munka világában nem jelent igazi egyenlőséget, a valóságban a jog által biztosított egyenlő lehetőségekkel a piaci politika, imázs, sztereotípiák vagy a társadalmi szokásokra hivatkozással különböztetik meg nemi alapon a munkavállalókat.

Ügyfelünk 2016. januárban vásárolt egy edzőcipőt a Deichmanban.  A cipő felső részén pont a varrásnál áprilisban keletkezett egy lyuk.  A cipőt Ügyfelünk visszavitte az eladó félhez, és kérte, hogy levásárolhassa vagy cseréljék ki azt. Azt a választ kapta, hogy a cipő egy futócipő és nem lehet hetente kettőnél többször használni. 

Ügyfelünk személygépjárművében 2015. májusában vétlen félként egy közlekedési baleset során nem vagyoni kár keletkezett. A balest okozásában a másik fél volt a felelős. A károkozó fél biztosítója arról tájékoztatott, hogy a balesetben a károkozó felelősségének a hiányában nem áll a módjában kifizetést teljesíteni vétlen félként Ügyfelünk számára.

Több mint hárommillió lakásbiztosítási szerződést tartanak nyilván magyarországon. A lakásbiztosítás rendkívül hasznos biztosítási termék, de a körmönfont szerződési feltételek az ingósági károk esetében (is) sok bosszúságot okozhatnak a tisztességes kártérítésben reménykedőknek. A csalódások egyik leggyakoribb kiváltó oka az ingóságok avulásával kapcsolatos probléma.