Ősszel megnő a vadelütéses balesetek száma

Az erdőn átmenő gyalogúton átmegy egy őz.

Szeptemberben elkezdődött az iskola, véget érnek a szabadságolások, a gépjárműforgalom megduzzad. Ám nem csupán ez az oka annak, hogy ugrásszerűen nő az utakon azoknak a baleseteknek a száma, melyek a hirtelen felbukkanó vad elütéséből adódnak.

Ezek az ütközések az esetek többségében jelentős anyagi kárral járnak és az állat pusztulását okozzák, de előfordulhat, hogy tragédiával végződik a baleset. Mit tegyünk, hogy megelőzzük?

Bár az ilyen jellegű balesetek az év bármely időszakában előfordulhatnak, az ősz, különösen a szeptember-októberi időszak kiemelt a gyakoriság tekintetében. Ennek oka a biológiában rejlik, hiszen szarvasbőgés zajlik, ami azt jelenti, hogy a fajfenntartás igénye elvonja a nagyvadak figyelmét. A vadveszélyt jelző táblák annyira gyakoriak hazánkban, hogy a legtöbb sofőr különösebb jelentőséget már nem tulajdonít azoknak, de a hűvösebb éjszakák beköszöntével kezdődő, október végéig tartó időszakban mindenképpen érdemes fokozottan figyelni rájuk, hiszen az állatok ilyenkor ijesztő óvatlansággal bukkannak fel akár nagy forgalmú utakon is és – megriadva a közlekedő gépjárművek fényétől és zajától – súlyos baleseteket okozhatnak.

Ha megtörténik a baj és nem sikerül az ütközést elkerülnünk, szükséges a rendőrséget értesíteni. A hatóság értesíteni fogja a területileg illetékes vadásztársaságot, illetve rögzíti a baleset összes körülményét és a keletkezett károkat is. Ennek a felelősség megállapítása és a kártérítés szempontjából lehet szerepe. A köztudatban elterjedt az, hogy amennyiben volt vadveszélyt jelző tábla, a gépjármű vezetőjének kell a károkat megtéríteni, ha pedig nem volt, a vadászatra jogosultnak van kártérítési kötelezettsége. Ennek a gyakorlat többnyire meg is felel, azonban a jogszabály ezt nem mondja ki, csak felsorolja azokat az intézkedéseket, melyeket a vadásztársaságnak meg kell tenni a vadkár megelőzése érdekében. Általánosságban elmondható, hogy azokban az esetekben, ahol az egyik fél egyértelműen hibázott, ő lesz köteles a kár megtérítésére. Ilyen például, ha ismert műszaki hibával indult útnak a sofőr gépjárművével vagy túl gyorsan ment, illetve ha a vadásztársaság az úthoz túl közel helyez el etetőt vagy itatót.

A vadászati törvény kimondja, hogy a vad az állam tulajdona, azonban abban a pillanatban, amint elpusztul, a vadászatra jogosult tulajdonává válik. Semmiképpen sem jogszerű tehát a vad elvitele és felhasználása, hiszen az a jogszabályok értelmében megvalósítja a lopás bűncselekményét.

Fontos tudni azt is, hogy vadkár esetén – bármiből ered is az – 30 nap áll rendelkezésre ahhoz, hogy a kárigényt a vadásztársaság felé lejelentsük. Ha ezután 8 napon belül nem sikerül egyezségre jutnunk a kártérítésről és annak mértékéről, a bírósági eljáráson kívül lehetőség van a baleset helye szerint területileg illetékes jegyzőtől segítséget kérni, aki szintén 8 napon belül kérheti kárbecslési eljárás lefolytatását, mely az egyezség létrehozására irányul. Amennyiben ez nem vezet eredményre, bírósági eljárás keretében születik döntés a kárviselésről és annak mértékéről.