A munkavégzés megtagadásáról
Vélhetően adódott némi fogalomzavar a köznapi szóhasználatban, ami miatt a munkavégzés megtagadása keveredik az egyes konkrét munkáltatói utasítások megtagadásának lehetőségével. Fontos azonban, hogy a munkahelyen történő megjelenés a munkaidő kezdetén nem egyedi munkáltatói utasítás, hanem a munkavállaló főkötelezettsége, ami abból ered, hogy munkaviszonyban áll a foglalkoztatóval.
Egyebekben a kijárási korlátozással kapcsolatos kormányrendelet is alapos indoknak minősíti a munkába járást a lakóhely elhagyására, egyértelműen leszögezhetjük, hogy a veszélyhelyzet önmagában nem teremt alapot arra, hogy a munkavállalók megtagadják a munkavégzést. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy egy ilyen lépés a munkáltató azonnali hatályú felmondását is eredményezheti! Azok a dolgozók, akik egészségi állapotuk miatt veszélyeztetettebbnek minősülnek, feltétlenül konzultáljanak a munkáltatóval alternatív lehetőségekről (szabadság igénybevétele, kevésbé frekventált időszakokra történő munkaidőbeosztás, átmeneti otthoni munkavégzés).
A fertőzésveszély és a következmények
A munkáltató a törvény értelmében köteles megtéríteni a munkavállalónak azt a kárt, amit a munkavégzéssel összefüggésben okozott. A kártérítési felelősség alól mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan külső körülmény vagy a munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta.
Azonban ahhoz, hogy felelősségről és kimentésről egyáltalán beszélhessünk, egy sokkal fontosabb kérdésre kell megkeresnünk a választ: hogyan bizonyítható – és bizonyítható-e egyáltalán –, hogy a betegséget a munkahelyen kaptuk el? Hiszen nem csak azért hagyhatjuk el az otthonunkat, hogy dolgozni menjünk: napi szinten felkereshetünk élelmiszerboltot, patikát, drogériát, de akár egyéni szabadidős sportot is űzhetünk – ezek mind-mind potenciális fertőzésveszélyt hordoznak.
A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy ahhoz, hogy a munkáltató felelőssége alappal szóba kerülhessen a megbetegedés kapcsán, azt kell bizonyítani, hogy a munkahelyen és nem bárhol máshol fertőződött meg a munkavállaló.
Az orvostudomány fejlett ugyan, de ott nem tart, hogy kétséget kizáróan megállapítsa a kórokozó bejutásának pontos helyszínét. Amennyiben a munkavállaló esetleg hozzátartozónak is tovább adja a betegséget, a kérdés ismét kényes, hiszen a munkáltatónak vajmi kevés ráhatása van arra, hogy beosztottja kikkel tartja a kapcsolatot. Még bonyolultabb a helyzet, ha azok közül, akikkel találkozott, egyesek maguk is elhagyták az otthonukat valamilyen legális céllal – ekkor az okozati lánc már túlságosan messzire nyúlna, ami jelentősen túlmutat egy konkrét munkáltató ellenőrzési körén. A fentiek természetesen nem jelentik azt, hogy a munkáltatóknak nem kell mindent megtenniük azért, hogy a kockázatokat csökkentsék! Kötelezettségük védőfelszerelést és biztonságos munkakörülményeket biztosítani a dolgozóknak, illetve a munkavállaló érdekeit méltányosan mérlegelni betegség vagy idős, beteg hozzátartozóval történő együttélés esetén.