Minden, amit a felmondási idő kapcsán tudni kell!

Bármikor eljöhet életünkben az a pont, amikor úgy érezzük, munkahelyet kell váltanunk. Történhet ez akár azért, mert jobb lehetőséget kaptunk, vagy mert egy másik munkakörben szeretnénk szerencsét próbálni. Ahhoz, hogy egy új helyen munkaviszonyba léphessünk, előbb meg kell szüntetnünk az aktuális munkaviszonyunkat. Kivéve, amikor a munkáltató hozzájárul a másik munkaviszony létesítéséhez, mert az nem akadályozza az elsődleges munkaviszonyból eredő kötelezettségek teljesítését.

A munkaviszony megszüntetésére sor kerülhet felmondással, azonnali hatályú felmondással (aminek a felmondáshoz képest szigorú törvényi követelményei vannak), de a felek a munkaviszonyt akár közös megegyezéssel is megszüntethetik.

A felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik. Fontos, hogy amennyiben a munkáltató szünteti meg felmondással a munkaviszonyt a felmondási idő legkorábban az alábbiakban meghatározott tartam lejártát követő napon kezdődik:

  • a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év,
  • a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség,
  • a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság.

A Munka Törvénykönyve különbséget tesz aszerint, hogy a felmondás jogát a munkáltató vagy a munkavállaló gyakorolja.

Az alap felmondási idő 30 nap. Ez a rendelkezés irányadó a munkavállalói és a munkáltatói felmondásra egyaránt. Ez az időtartam egyrészről azt jelenti, hogy a munkavállaló felmondásakor 30 napot még köteles munkaviszonyban tölteni. Amennyiben ezt megelőzően „kilép”, jogellenes lesz a munkajogviszony-megszüntetése. Másrészről ez az időtartam a munkáltatói felmondás alapfelmondási ideje is.  A munkavállaló felmondása esetén azonban a felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött

  • három év után öt nappal,
  • öt év után tizenöt nappal,
  • nyolc év után húsz nappal,
  • tíz év után huszonöt nappal,
  • tizenöt év után harminc nappal,
  • tizennyolc év után negyven nappal,
  • húsz év után hatvan nappal meghosszabbodik.

A fentiektől eltérően a felek hosszabb, legfeljebb hathavi felmondási időben is megállapodhatnak.

Fontos, hogy a felmondási idő a határozott idejű munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén legfeljebb a határozott idő lejártáig tart.

A felmondási időre való jogosultság (annak mértéke) szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább 30 napot meghaladó időtartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg, kivéve a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság tartamát (feltéve, hogy utóbbi nem haladja meg a 3 hónapot; a fizetés nélküli szabadságnak ezt meghaladó tartamát figyelmen kívül kell hagyni).

A munkáltató személyében bekövetkező változás esetében a felmondási idő számítása szempontjából a korábbi munkáltatóval fennállott munkaviszonyt figyelembe kell venni.

Fontos követelmény, hogy a munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót – legalább a felmondási idő felére – a munkavégzés alól felmenteni.

A munkavégzés alól a munkavállalót a kívánságának megfelelően – legfeljebb két részletben – kell felmenteni. A felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve, ha munkabérre egyébként nem lenne jogosult.