Mikor nem jár a végkielégítés?

Egy öltönyös kéz, egy laptopos asztalnál, átnyújt egy papírt egy másik kéznek.

A munkajogi szabályozás a hosszútávú munkaviszony munkáltató általi felmondása esetére kompenzálja a munkavállalókat azzal, hogy meghatározott idő után (három év) a munkáltatót végkielégítés fizetésére kötelezi. Ezzel nyilvánvalóan az a szabályozás célja, hogy megkönnyítse a munkavállaló számára a munkahely váltás időszakát és kevesebb anyagi teher háruljon rá az új munkahely keresése közben. Vannak azonban bizonyos helyzetek, mikor nem jár a végkielégítés - érdemes ezekkel tisztában lenni.

A Munka Törvénykönyve rendelkezései szerint nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha:

  • a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül, vagy
  • a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége.

Ezekre az indokokra a munkáltatónak a felmondásban hivatkoznia kell az indokolás körében, az indokoknak pedig valósoknak, világosoknak és okszerűeknek kell lenniük. Ha a munkavállaló úgy gondolja, hogy ezek a feltételek nem állnak fenn, a felmondás kézhezvételétől számított 30 napja áll rendelkezésre bíróság előtt megtámadni a felmondást.

Ugyanígy igaz ez arra az esetre, mikor a munkáltató azonnali hatályú felmondást közöl a munkavállalóval. Ennek sokkal szigorúbbak a feltételei és ebben a helyzetben nem illeti meg a végkielégítés a munkavállalót – függetlenül attól, hogy mennyi időt töltött el az adott munkahelyen.

Azonnali hatállyal akkor mondhat fel bármelyik fél, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

Fenti – közismertebb esetek mellett – nem illeti meg végkielégítés azt a munkavállalót sem, aki jogszabályi rendelkezésnél fogva minősül nyugdíjasnak. A Munka Törvénykönyve értelmező rendelkezései szerint nyugdíjas munkavállalónak minősül, aki:

  • az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság),
  • az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesül,
  • a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban) részesül,
  • egyházi jogi személytől egyházi, felekezeti nyugdíjban részesül,
  • öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül,
  • növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül, vagy
  • rokkantsági ellátásban részesül.

Fenti szabályozással nyilvánvalóan az volt a jogalkotói cél, hogy amely munkavállaló máshonnan is részesül járadékból, nem feltétlenül van rászorulva a végkielégítésre. Mindez azonban nem feltétlenül jelent igazságos végeredményt például a rokkantsági ellátásban részesülő személyek számára; hiszen sokan vannak akár fiatalok, akik hosszan és megbízhatóan töltötték le munkakörüket, mégsem illeti meg őket a végkielégítés.

Mindenesetre mindenkinek hasznos, ha tisztában van jogaival munkáltatói felmondás esetén.