Egy korábbi cikkünkben korábban körbejártuk azokat az eseteket, amikor az örökös nem kíván örökölni. Jelen cikkünkben azokat az eseteket kívánjuk bemutatni, amikor nem az örökös akaratán múlik az, hogy nem részesül az elhunyt hagyatékából.
Az öröklés szabályai a Polgári Törvénykönyv Hetedik Könyve tartalmazza. A törvény egyértelmű és logikus szabályként tartalmazza, hogy kiesik az öröklésből az, aki nem éli túl az örökhagyót. Kiesik továbbá az öröklésből az is, aki az öröklésre érdemtelen és az is, akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott.
Ahhoz, hogy az örökös érdemtelenné váljon az öröklésre, igen súlyos magatartást kell tanúsítania.
Érdemtelen az öröklésre az, aki az örökhagyó életére tört, aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, a végakarat érvényesítését meghiúsította vagy ezek valamelyikét megkísérelte. Illetve aki az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört annak érdekében, hogy a hagyatékban részesüljön. Az érdemtelenséget ugyanakkor az örökhagyó, avagy az a személy, akivel szemben az örökös a magatartást tanúsította, megbocsáthatja. Ebben az esetben az érdemtelenség nem vehető figyelembe. Az érdemtelenségre a hagyatéki eljárás során az hivatkozhat, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt valamilyen tehertől mentesülne.
Az érdemtelenség oka tehát a leendő örökös aktív, törvényben felsorolt magatartása lehet. Ezzel szemben mind a kitagadáshoz, mind pedig a kizáráshoz az örökhagyó aktív magatartása is szükséges. Az örökhagyó ugyanis végrendeletében tehet olyan nyilatkozatot, amely alapján kizárja vagy kitagadja az öröklésből valamely örökösét.
Az örökhagyó azt, aki törvényes örököse vagy azzá válhat, más személynek örökössé nevezésével vagy a végrendeletben tett kifejezett nyilatkozattal kizárhatja a törvényes öröklésből.
A kizárást nem kell indokolni.
A kifejezett nyilatkozattal történő kizárás csak a végrendeletben ilyen értelemben megjelölt törvényes örökösre vonatkozik, de nem terjed ki az ő leszármazóira. Ha a végrendeletben konkrét örökös is megnevezésre kerül, a mellőzés következménye az, hogy a végrendeletben kifejezetten nevezett örökösnek juttatott vagyon tekintetében a mellőzött személy leszármazóit is kizártnak kell tekinteni. A kizárás ellenére ugyanakkor az, aki arra jogosult, kötelesrészre tarthat igényt.
Kitagadás esetén az örökhagyónak végrendeletében meg kell jelölnie egy olyan valós okot, amit a törvény kitagadási okként fogalmaz meg. Kitagadható az öröklésből az, aki az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne, aki az örökhagyó sérelmére bűncselekményt követett el, aki az örökhagyó egyenesági rokonának, házastársának vagy élettársának életére tört vagy sérelmükre egyéb súlyos bűncselekményt követett el. Továbbá az, aki az örökhagyó irányában fennálló törvényes tartási kötelezettségét súlyosan megsértette, aki erkölcstelen életmódot folytat, illetve aki a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá. Kitagadható az is, akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek és a büntetését még nem töltötte ki.
A nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is kitagadhatja. Házastársát az örökhagyó házastársi kötelességét durván sértő magatartása miatt kitagadhatja.
A kitagadás következménye, hogy a kitagadott személy kötelesrészre sem tarthat igényt az örökhagyó hagyatékából. A kitagadás okát azonban az örökhagyó később megbocsáthatja, a megbocsátást azonban a kitagadott személynek kell bizonyítania.