Amennyiben a felek eltérően nem állapodnak meg, a munkaviszony teljes munkaidős, azaz napi 8 órás munkavégzésre jön létre. A felek megállapodása alapján dől tehát el, hogy a munkavállaló rendes munkaideje mennyit tesz ki. A munkaidő-beosztás szabályait, vagyis a munkarendet azonban bizonyos törvényi keretek között, de a munkáltató egyoldalúan állapítja meg.
Ennek megfelelően kivételes esetnek minősül, ha a munkavállaló kötetlen munkarendben dolgozik.
Kötetlen munkarend esetén nem a munkáltató határozza meg, hogy a munkavállaló mikor köteles a munkáját végezni, hanem a munkavállaló.
Ilyen esetben a munkavállalónak nem kell számot adnia arról, ha a klasszikus munkaidőtől eltérően, így például este vagy korán reggel dolgozik. Éppen erre tekintettel nem szükséges munkaidőnyilvántartást sem vezetni.
Fontos, hogy ha a kötetlen munkarendet nem maga a törvény írja elő, így például vezető állású munkavállalók, vagy távmunkavégzés esetén, akkor ahhoz a felek írásos megállapodása szükséges. Ebben a munkáltató a munkaidő beosztásának jogát a munkavállaló számára átengedi. Olyan munkakörök esetében kerülhet tehát erre sor, ahol a munkavégzés önállóan is megszervezhető.
Az írásbeliséget azért fontos hangsúlyoznunk, mert attól, hogy a munkavállaló a munkáját otthonról végezheti home office-ból, még nem jogosult arra, hogy a munkaidejét is maga ossza be. Ha a munkáltató nem köti ki a kötetlen munkarendet írásban, a munkaidő-nyilvántartást még a klasszikus módon vezetni szükséges. A munkáltató részére is fontos, hogy ez rendezve legyen, hiszen a felek között elszámolási jogvitára adhat alapot, ha később a munkavállaló a rendes munkaidőn kívüli munkavégzését túlóraként kívánja elszámoltatni.
Végül érdemes megemlíteni, hogy a munkarend kötetlen jellegét nem érinti, ha a munkavállaló a munkaköri feladatok egy részét sajátos jellegüknél fogva meghatározott időpontban vagy időszakban teljesítheti, így nem hivatkozhat a kötetlen munkaidőre, ha számára egy megbeszélésre, ellenőrzésre fix megjelenési kötelezettséget írnak elő.