Az érthetetlen számla…
Károly meglehetősen pedáns személynek mondható. Minden nyár végén elzárta a nyaralóban a gázt, vizet, villanyt, gondosan becsukta az ajtókat és ablakokat. A biztonság kedvéért persze az első hidegebb napokat követően rendszeresen ellenőrizte, nincs-e gond a csövekkel, vezetékekkel, rendben van-e a ház körül minden. A számlákat minden hónapban lelkiismeretesen befizette. Egészen májusig, amikor nem sok híja volt, hogy meglepetésében a reggeli kávéja a vízszámlát dekorálja ki. Az összeg elképesztően magas volt, nem csak ahhoz képest, hogy októbertől áprilisig nem is történt vízfogyasztás az ingatlanban, de átlagos vízfogyasztás mértékével mérve is. Károly értetlenül állt a történtek előtt, s az egyetlen észszerűnek tűnő megoldást választotta: felvette a kapcsolatot a helyi vízszolgáltatóval.
…és ami utána következett
A szolgáltató munkatársai ugyan rendkívül gyorsan fogadták és megértőnek tűntek. Azonban nem tudtak magyarázatot adni a számla kirívóan magas összegére. Javasolták, hogy Károly szerelővel vizsgáltassa meg, nincs-e csőtörés a házban, míg ők kivizsgálják a mérőóra megfelelő működését. Az igazán érdekes fordulat csak ezt követően állt be. A mérőóra működése a szolgáltató által kiküldött személy álláspontja szerint kifogástalan volt. Ugyanakkor az nyaralóba érkező szerelő csőtörésre, szivárgásra utaló jelet sem talált. Bár érthetetlen volt, honnan és hová tűnhetett ennyi víz, a szolgáltató azt ajánlotta Károlynak, hogy fizessen részletekben. Károly ezt nem fogadta el, s miután felszólításra nem fizetett, kézhez vette a közjegyző által kibocsátott fizetési meghagyást. Ennek ellentmondott, így az eljárás perré alakult, ahol szakértő bevonása vált szükségessé.
Végül a bíróság által kirendelt, független szakértő döntötte el a jogvitát. A vízóra ugyan még a per megindulása előtt lecserélésre került, tehát működését már a szakértő nem vizsgálhatta, az eset összes körülménye alapján kétséget kizáróan megállapította, hogy ilyen mennyiségű vízelfolyásnak az üdülőben és a telken is nyomokat kellett volna hagynia, emellett csőtörésre utaló jelet ő sem talált. Ennek alapján csak akkor lett volna lehetséges ilyen mértékű vízfogyasztás, ha heteken keresztül minden csapból ömlött volna a víz a szaniterekbe. A döntés során felmerült az a szempont is, mely szerint valószínűtlen, hogy egy nyaralóban mindent lekapcsolna a tulajdonos, majd megengedné valamennyi vízcsapot, és gondosan rázárná az ajtót. A horrorisztikus összegű számlát így végül nem Károlynak kellett viselnie.