Szerző: dr. Heinrich Renáta
A köztudatban egyre elterjedtebb, hogy a felmondást írásban szükséges megtenni, így a szóban közölt nyilatkozattal a kívánt joghatások nem érhetők el. Azonban ez felvet egy újabb kérdést: vajon mit érthetünk írásbeliség alatt?
Tekintettel arra, hogy a munkaviszony a munkáltató és a munkavállaló által kölcsönösen elfogadott munkaszerződéssel jön létre, az abban szabályozott feltételek főszabály szerint kizárólag egyező akarattal, írásba foglalva módosíthatók – vagy mégsem?
Hatályos munkajogi szabályozásunk alapköve, hogy a munkáltató a munkaviszony létesítésétől annak teljesítésén át egészen a megszűnésig köteles a munkavállalók személyiségi jogait tiszteletben tartani. Ide tartozik többek között az emberi méltósághoz és a magánélethez való jog.
A mindennapi életben gyakran tűnik úgy, hogy azok a mindenkit megillető jogok, melyeknek gyakorlása csak igen szűk körben korlátozható, valójában teljes mértékben kizárják egymást. Feloldható-e vajon ez a sajátos ellentmondás?
Főszabály szerint sem a munkavállaló, sem a munkáltató nem kötelezhető arra, hogy a munkaszerződést kizárólag a másik fél akaratának megfelelően módosítsa. Érdemes azonban tisztában lenni azokkal az esetekkel, amikor a munkáltató köteles ajánlatot tenni a munkavállalónak a munkaszerződés módosítására.
Általánosan ismert tény, hogy a várandós nő munkaviszonyát munkáltatója nem jogosult egyoldalú felmondással megszüntetni. A gyakorlatban ugyanakkor számos technikai kérdést vet fel a védelem köre.