A D.A.S.-nek híre van

Belényesi Lívia, Pécs

Alig három perce álltunk, amikor egy autó egy időközben megüresedő helyre bekanyarodva, majd onnan kitolatva próbált megfordulni az igen szűk helyen.

Ennek az lett a vége, hogy a forgolódó autó jobb hátulja találkozott a mi autónk bal hátsó ajtajával… 

Gondoltuk, mindenkinek jobb, legalábbis kevésbé macerás, ha megegyezünk, kifizetik a kárt, és el van felejtve az egész. Mondták, hogy most nincs náluk pénz, menjünk el holnap hozzájuk, ott majd odaadják. Másnap a férjem egy rendőr barátjával elment a megadott címre, … onnan pedig a rendőrségre feljelentést tenni, mert természetesen nem fizettek.

A rendőrségi eljárás során kiderült, hogy az autóra nem fizettek kötelező biztosítást, nem azoknak a tulajdona, akik ott voltak vele, nem ismerték a sofőrt, akinek mellesleg nem volt jogosítványa. Így saját biztosítónk vette fel a kárt és a kárigényt továbbította a MABISZ felé. Azt tudtuk, hogy a MABISZ nem fog hamar fizetni. Egymás után küldözgették a leveleket, hogy az ügy folyamatban van, de hol ilyen hol olyan irat hiányára hivatkozva nem fizettek. … Ekkor már kb. fél éve húzódott az ügy. Elfogyott a türelem, így párom közölte a vonal túlsó végén beszélő emberrel: Rendben, akkor ettől a pillanattól a D.A.S. ügyvédeivel fognak tárgyalni az ügyben. … Még aznap délután érkezett egy sms a férjem telefonjára, hogy az összeget átutalták. Bár, mint kiderült a D.A.S.-nek közvetlenül nem, csak közvetve volt köze az ügyhöz, tulajdonképpen mégis az Ő közbenjárásukkal jutottunk majd félév után a pénzünkhöz. Tanulság az esetből – legalábbis számomra: A D.A.S.-nek híre van!