Ügyfélbeszámolók

Elveszett a csomagom. Ki téríti meg a káromat?

Ügyfelünk a DPD futárszolgálatnak átadott egy csomagot 2016. év decemberében, amely sajnos elveszett, így nem került kézbesítésre a címzettnek.

A teljes történet

Esettanulmányok

Kötelező felelősségbiztosítás I.

Ügyfelünk az útviszonyoknak megfelelően, a sebességi korlátokat, ill. a KRESZ egyéb szabályait figyelembe véve szabályosan közlekedett személyautójával,...

A teljes történet


Utazás és a munkaidő

2016. szeptember 27.

A Munka törvénykönyvének deklarált célja a tisztességes foglalkoztatás alapvető szabályainak megállapítása, tekintettel a munkáltató és a munkavállaló gazdasági és szociális érdekeire. E fennkölt és aligha vitatható célkitűzést a törvénynek nem minden rendelkezésében sikerült maradéktalanul érvényesíteni. Az új törvény egyik erősen vitatható szabályát a munkaidő fogalmának meghatározása jelenti.

A törvényi munkaidő fogalom: a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama. A fogalom meghatározás azonban folytatódik, miszerint nem minősül munkaidőnek a munkaközi szünet (csak a készenléti jellegű munkakörökben), továbbá a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama.

A fenti fogalom meghatározás tehát azt jelenti, hogy a tényleges munkavégzési helyre történő eljutás, és az onnét történő hazajutás időtartama - legyen az bármely hosszú is - teljes mértékben figyelmen kívül hagyandó a munkaidő nyilvántartás során. A munkavállalók többsége számára ez a szabály nem okoz problémát, annál inkább azoknak, akiket a munkáltatójuk távoli munkavégzési helyre irányít, akár másik országba vagy másik földrészre. Az ő esetükben is ugyanazt a szabályt kell alkalmazni. Így fordulhat elő az, hogy a távoli helyen (pl. az Egyesült Államokban vagy valamely távolabbi európai államban) kiküldetést teljesítő munkavállaló már szombaton vagy vasárnap elindul, hogy hétfőn fel tudja venni a munkát a kiküldetés helyén. A kiküldetés végeztével pedig rámehet a hétvégéje, mire hazaért lakóhelyére, és máris folytathatja a munkát másnap. Bár az utazással, szállással járó költségtérítésre természetesen igényt tarthat, elveszett szabadidejét nem köteles kompenzálni a munkáltató. Egymást követő kiküldetések esetén egy adott időszakban tehát még az is előfordulhat, hogy a munkavállalónak alig vagy egyáltalán nem marad szabadideje a hétvégéin, mert azokon utaznia kellett.

Sokan vélik úgy, hogy a törvény fent említett deklarált célkitűzésére figyelemmel módosítani kellene a munkaidő fogalmát a jogszabályban. Addig is, amíg a jogalkotó ingerküszöbét megüti ez a gyakorlati jogalkalmazási probléma, érdemes tudni, hogy ha az elrendelt kiküldetésre a szokásos munkavégzési helyről utazik el a munkavállaló, akkor ebben az esetben az utazás ideje munkaidőnek fog számítani.


dr. Vágány Tamás

Kategóriák: Munkajog, Közlekedés, Utazás

Címkék: munka törvénykönyve, munkaidő

Vissza

Jogi problémája van?
Ilyen és hasonló esetekben is segít a D.A.S.

Kérjen visszahívást!

A cikk utolsó frissítésének időpontja: 2016. szeptember 27., (360 napja).

Előfordulhat, hogy a jogi háttér vagy a piaci helyzet megváltozása miatt a cikkben közölt információk már nem időszerűek. Az információk pontosságáért és hasznosságáért mindent megteszünk, de tartalmukért és felhasználásukért következményeiért felelősséget nem vállalunk.

Aktuális információkért vegye fel velünk a kapcsolatot!



Hírlevél

Havonta friss hírek, hasznos információk a jog és a jogvédelem világából - nem csak ügyfeleinknek.
Önt is érdekli?

Feliratkozás

06-1/486-3600

E-mail: info@das.hu

Ügyféltér

belép