A munkahelyi balesetek viszonylag jól bizonyíthatók. Hiszen egy jól körülhatárolt területen és időben bekövetkező eseményről van szó, amely a legtöbbször egyértelműen kapcsolatba hozható a munkavégzéssel. Tehát a munkaáltatónak bizonyítható a kártérítési felelőssége. Merőben más a helyzet, ha munkahelyi megbetegedés történt, hiszen önmagában az egészségre veszélyes körülmények még nem bizonyítják, hogy a munkavállaló megbetegedése is ezért történt.
Megbetegít a munkahelyem?
Az általános szabályok szerint a munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében felel. Az egészségkárosodást azonban sokszor nagyon nehéz összefüggésbe hozni a munkavégzéssel, ezért bonyolult a konkrét kártérítésig eljutni.
Az egészségbiztosítási törvényünk végrehajtási rendelete korábban tételesen tartalmazta a foglalkozási betegségek felsorolását, de ezt az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte.
Az 1997. évi LXXXIII. törvény [ Ebtv. ] szerint foglalkozási megbetegedés a munkavégzés, illetve a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett, vagy azt követően megjelenő vagy kialakuló egészségkárosodás, amely a munkavégzéssel kapcsolatos tényezőkre vezethető vissza, vagy, a munkavállalónak az optimálistól eltérő igénybevételének a következménye. Ezen rendelkezés alapján lehet megítélni, hogy valami foglalkozási megbetegedés-e, de természetesen az ok-okozati összefüggés, és a diagnosztika orvosi szakkérdés. A bíróság az orvosi szakvélemény és a törvény rendelkezései alapján állapítja meg, hogy foglalkozási megbetegedésről van-e szó.
Ezért a konkrét esetet vizsgálva, bírósági perben kell arról állást foglalni, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján foglalkozási megbetegedésről beszélhetünk-e. A perben a leglényegesebb kérdés a munkavégzés és a betegség közötti kapcsolat, ami közvetlen, vagy közvetett is lehet.
Közvetlen lehet például a munkahelyen belélegzett mérgező anyag hatására kialakult tüdőbetegség. Közvetettre pedig következzen egy életből kiragadott példa: a munkavállalót áramütés érte, amellyel összefüggésben viszonylag rövid ideig táppénzen volt. Nem sokkal később idegi panaszokkal ideg- és elmegyógyászati klinikán kezelték. Az orvos-szakértői vélemény szerint az áramütés nem okozott 8 napot meghaladó egészségkárosodást, de az ekként elszenvedett sérülés a felperesnél sajátos egyéni reakciókészséget alakított ki (poszttraumás neurózis), amely a táppénzes betegállományban tartást 8 napon túl is indokolta.
A bíróság ennek alapján kártérítésre kötelezte a munkáltatót.
A munkáltató anyagi felelőssége olyan egészségromlásáért is fennáll, amely nem közvetlenül az üzemi balesettel függ össze, hanem a baleseti sérülés folytán kialakult egészségi állapotának a következménye. Részleges összefüggésről akkor beszélhetünk, ha csak részben vezethető vissza a munkavégzéshez a betegség. Tehát, ha – a fenti példánál maradva – a tüdőbetegséget a dolgozó erős dohányzása is súlyosbította.
Fontos esetkör az, amikor a munkahelyen a betegség kialakulásához vezető egészségkárosító körülmények állnak fenn. Amennyiben a betegség és az egészségkárosító körülmény között az orvosszakértő egyértelmű összefüggést állapít meg, a kártérítést meg kell fizetnie a munkáltatónak. Szintén életből vett példa, amikor a kórházi gázsterilizálóban dolgozók daganatos megbetegedését egyértelműen összefüggésbe hozták a munkavégzéssel.
Egyre gyakoribb, hogy a munkavállalók a munkahelyi konfliktusból eredő megbetegedésre alapítva terjesztenek elő kártérítési igényt. Ha a munkavállalónak a felmondást követően felismert betegségei (például magas vérnyomás) és a munkáltató jogellenesnek bizonyult felmondása között az okozati összefüggés nem megállapítható, a munkavállaló nem vagyoni kártérítés iránti igénye nem alapos. A munkavégzéssel szükségszerűen együtt járó konfliktusok – egyéb körülmények nélkül – önmagukban nem minősülnek a munkavállaló egészségromlását okozó (vétkes) munkáltatói magatartásnak.
Minden foglalkozási megbetegedéses ügyben hozott kedvező ítélet két lábon nyugszik: egyrészt szükséges a munkavégzési körülmények pontos rögzítése (akár munkaügyi vizsgálat, akár tanúvallomások által) és egy olyan igazságügyi orvosszakértői vélemény, amely az okozati összefüggést feltárja. Ezek egyikének hiánya kizárja a sikeres igényérvényesítést.